Morfológia
Az Iris foetidissima (büdös nőszirom) örökzöld vagy félörökzöld, rizómás évelő növény, amely rendszerint 40–80 cm magas, de kedvező körülmények között az 1 métert is megközelítheti. Vastag gyöktörzséből sűrű levélcsomók fejlődnek. Levelei kard alakúak, merevek, fényes sötétzöldek, 2–4 cm szélesek és egész évben díszítenek. Megdörzsölve jellegzetes, kissé kellemetlen szagot árasztanak, amely a fajnév alapja.
Virágai május és július között nyílnak. A lepellevelek tompa ibolyáskék, szürkéslila, barnáslila vagy olykor sárgás árnyalatúak, általában kevésbé feltűnőek, mint más nősziromfajoké. Termése háromrekeszű tok, amely ősszel felnyílik, és nagyméretű, élénk narancsvörös vagy korallpiros magvakat tár fel. Ezek a magok gyakran egész télen a tokban maradnak, és a növény leglátványosabb díszítőelemei.
Növényföldrajz
A faj Nyugat- és Dél-Európában, a Brit-szigetektől a Földközi-tenger térségéig, valamint Észak-Afrika egyes részein őshonos. Természetes élőhelyei lombos erdők, bokorerdők, árnyas sziklás lejtők és erdőszegélyek.
Ökológiai igények
Az Iris foetidissima félárnyékos vagy árnyékos fekvésben fejlődik a legjobban, de megfelelő talajnedvesség mellett napos helyen is nevelhető. Kedveli a humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajokat, ugyanakkor meglepően jól tűri a száraz árnyékot és a fák gyökérkonkurenciáját. A legtöbb nősziromfajnál jobban alkalmazkodik az erdei környezethez. Mérsékelten fagytűrő, enyhébb klímán lombja egész télen megmarad.
Felhasználás
Elsősorban árnyéki és erdőkerti dísznövényként alkalmazzák. Különösen értékes olyan helyeken, ahol kevés évelő marad dekoratív egész évben. A télen is feltűnő narancsvörös magok miatt parkokban, természetközeli kertekben, fák alatti beültetésekben és árnyéki évelőágyásokban gyakran ültetik. Vágott és szárított termésként is használható.
Toxicitás
Az Iris foetidissima minden része tartalmaz kisebb mennyiségben irritáló hatású vegyületeket, ezért enyhén mérgező növénynek tekinthető. A legnagyobb koncentrációban a rizómában és a magokban találhatók ezek az anyagok. A feltűnő, korallpiros magok különösen gyermekek számára lehetnek vonzóak, ezért kertekben fokozott figyelem javasolt.
A növényi részek elfogyasztása általában emésztőrendszeri tüneteket vált ki. A mérgezés leggyakoribb jelei a hányinger, hányás, hasi görcsök és hasmenés. Súlyos, életveszélyes mérgezés rendkívül ritka, a faj toxicitása jóval kisebb, mint számos más dísznövényé, például a tiszafáé (Taxus baccata) vagy a farkasboroszláné (Daphne mezereum).
A növény nedve bőrrel érintkezve egyes érzékeny személyeknél irritációt, bőrpírt vagy enyhe gyulladást okozhat. Ez a hatás elsősorban a rizómák osztásakor vagy nagyobb mennyiségű növényi anyag kezelésekor jelentkezhet. Emiatt kertészeti munkák során ajánlott kesztyű használata, különösen érzékeny bőrű személyek esetében.
Etimológia
Az Iris a görög szivárványistennő neve, amely a nőszirmok változatos virágszíneire utal. A foetidissima latin szó, jelentése „igen bűzös” vagy „legerősebben szagos”, amely a megdörzsölt levelek jellegzetes, nem mindig kellemes illatára utal. A magyar büdös nőszirom név ennek a tulajdonságnak a közvetlen fordítása.
