Juglans microcarpa - apró dió

Jellemzés (morfológia, ökológia)

• Életforma, méret:
  Többnyire kis fa vagy nagy cserje, gyakran többtörzsű, bokros habitusú.
  Magassága általában 3–8(–10) m, szélesen terpeszkedő koronával.

• Kéreg, hajtás:

  • fiatalon szürkészöld, simább,

  • később szürkésbarna, finoman barázdált, nem annyira mélyen repedezett, mint a feketedióé.
    Hajtásai viszonylag vékonyak, többnyire kissé szőrösek.

• Levél:

  • páratlanul szárnyalt, de rövidebb, „törpébb” hatású, mint a nagy diófajoknál,

  • hossza általában 15–30(–40) cm,

  • 7–15 kis levélkéből áll, a levélkék keskenyek, lándzsásak, fűrészes széllel, fonákuk enyhén szőrös.
    Összhatás: „finomabb”, kisebb levelű dió.

• Virág:

  • egylaki,

  • porzós barkák: hosszú, csüngő,

  • termős virágok: 1–3-asával a hajtásvégeken (mint más Juglans fajoknál).

• Termés (dió): – a név kulcsa

  • magassága többnyire csak 1–2 cm,

  • általában csoportosan, 3–10 dió egy fürtben,

  • a zöld burok vékony, kevésbé húsos, gyakran korán megbarnul,

  • a csonthéj kicsi, kemény, erősen bordás–barázdált,

  • a bél ehető, de nagyon apró – inkább különlegesség, mint valódi haszonnövény.

• Ökológia:

  • kifejezetten szárazságtűrő, kontinentális faj,

  • jól bírja a hőséget, meszes, köves, sekély talajt,

  • mély gyökérzetet fejleszt, jól kapaszkodik folyóparti rézsűkben, szakadékokban.

Növényföldrajz (areál, élőhely)

• Őshonos:
  Déli Közép- és Délnyugat-USA – főleg Texas, Új-Mexikó, Oklahoma, Kansas egyes részei, valamint Mexikó északi határvidéke.

• Élőhely:

  • folyó- és patakvölgyek száraz pereme,

  • mészköves, kavicsos allúvium, árterek szélei,

  • gyakran társul tövises cserjékkel, sztyepp–erdőssztyepp jellegű társulásokban.

Kifejezetten xero-mezofita dió: vízhez kötött, de száraz, meleg klímára adaptált.

Kertészeti–használati tudnivalók

• Télállóság: jó; a száraz, hideg teleket is elviseli (kb. USDA 5 körül).

• Talaj/fekvés:

  • teljes nap,

  • meszes, köves, csontszáraz talajt is bír,

  • jó vízlefolyás kulcsfontosságú.

• Felhasználás:

  • főleg talajmegkötő, rézsű- és partstabilizáló,

  • száraz, szélsőséges élőhelyekre való táj-fa,

  • apró termése miatt ritkán ültetik gyümölcsnek, inkább botanikai érdekesség.

• Keresztezhetőség / alany:

  • más Juglans fajokkal rokon,

  • egyes helyeken kísérleteztek vele, mint szárazságtűrő alany, de nem közismert.

Etimológia

• Juglans – a jól ismert Jovis glans („Jupiter makkja”) rövidült formája → dió.

• microcarpa – görög–latin összetétel:

  • micro- = kicsi, apró

  • carpos / carpa = gyümölcs
    → „apró termésű dió”, teljesen pontosan leírja a fajt.