Juniperus foetidissima - erős szagú boróka

Morfológia
A Juniperus foetidissima (bűzös boróka) örökzöld, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 10–20 méter magasra nő, de kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet. Koronája fiatalon kúpos, később szélesen szétterülő, gyakran szabálytalan és lazább szerkezetű. Törzse vastag, kérge szürkésbarna, rostosan, hosszanti csíkokban leváló. Ágrendszere erőteljes, az ágak többnyire vízszintesen vagy kissé felfelé állnak.

Levelei túlnyomórészt pikkelyszerűek, sötétzöldek vagy szürkészöldek, sűrűn borítják a hajtásokat. Fiatal korban tűs levelek is előfordulhatnak. Jellegzetes bélyege a hajtások és levelek erős, gyakran kellemetlen (bűzös) szaga, különösen dörzsöléskor. Termése gömbölyded tobozbogyó, amely éréskor barnás, lilás vagy kékesfekete árnyalatú lehet, gyakran viaszbevonattal.

Növényföldrajz
A faj a Kelet-Mediterráneum és a Közel-Kelet térségében honos. Elterjedési területe Délkelet-Európától (Balkán) Kis-Ázsián és a Kaukázuson át egészen a Közel-Kelet egyes vidékeiig húzódik. Leggyakrabban hegyvidéki, száraz, sziklás területeken, ritkás erdőkben és ligetes állományokban fordul elő.

Ökológiai igények
A Juniperus foetidissima kifejezetten fényigényes, szárazságtűrő faj. Jól alkalmazkodik a meleg, kontinentális vagy mediterrán klímához. A jó vízáteresztő, köves, meszes talajokat kedveli, és gyenge termőhelyeken is megél. A pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése általában jó, de elsősorban napos, száraz fekvésben fejlődik a legszebben.

Felhasználás
Elsősorban természetközeli ültetésekben, száraz területek fásítására és erózióvédelemre használják. Díszfaként is ültetik, különösen ott, ahol a szárazságtűrés fontos szempont. Fája tartós, gyantás, egyes vidékeken hagyományosan felhasználták kisebb szerkezetekhez vagy tüzelőként.

Védettség
A Juniperus foetidissima általában nem tartozik a széles körben védett fajok közé, de természetes élőhelyein sokszor ritkuló állományokban fordul elő, ezért egyes régiókban helyi természetvédelmi jelentősége lehet.

Etimológia
A Juniperus latin eredetű név, a borókák klasszikus megnevezése. A foetidissima latin szó, jelentése „nagyon bűzös” vagy „erősen szagú”, ami a növény jellegzetes, dörzsöléskor érzékelhető szagára utal.

Megjegyzés

A Juniperus foetidissima és a Juniperus phoenicea jól elkülöníthető egymástól, főként termetük, habitusuk, lombjuk és tobozbogyójuk alapján. A Juniperus foetidissima rendszerint nagyobb termetű, valódi fává növő faj, gyakran 10–20 méteres magassággal, erőteljes törzzsel és lazább, szélesebb koronával. Ezzel szemben a Juniperus phoenicea többnyire alacsonyabb, gyakran csak nagyobb cserje vagy kisebb fa, sűrűbb, tömöttebb, gömbölydedebb koronával. A foetidissima lombja általában sötétebb, szürkészöldebb, és dörzsöléskor jellegzetesen erős, kellemetlen szagú, míg a phoenicea nem ennyire bűzös, összhatása finomabb, mediterránabb jellegű.

A tobozbogyó is jó bélyeg: a Juniperus phoenicea tobozbogyói gyakran vörösesbarnák vagy vöröses árnyalatúak, erre utal a neve is, míg a Juniperus foetidissima termése inkább barnás, lilás vagy kékesfekete, gyakran hamvas. Ökológiailag mindkettő szárazságtűrő és fénykedvelő, de a J. phoenicea inkább mediterrán, partközeli, homokos vagy sziklás élőhelyekhez kötődik, míg a J. foetidissima inkább száraz hegyvidéki, kontinentálisabb területek fája.