Morfológia
A Knautia dipsacifolia (erdei varfű) évelő lágyszárú növény, rendszerint 60–150 cm magas. Szára felálló, elágazó, gyakran enyhén szőrös. Habitusa lazább, természetes hatású.
Levelei átellenes állásúak. Az alsó levelek nagyobbak, nyelesek, tojásdadok vagy lándzsásak, a felsők keskenyebbek és ülők. A levélzet középzöld, enyhén érdes vagy szőrös tapintású.
Virágai hosszú kocsányokon fejlődnek, lapított gömbös vagy félgömb alakú fejecskékben. Színük lilásrózsaszín vagy ibolyás. A virágzás nyáron hosszan tart, és sok beporzó rovart vonz. Termése apró kaszat.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa hegyvidéki és dombvidéki területein őshonos. Természetes élőhelyei üde erdei tisztások, hegyi rétek, patakvölgyek és erdőszegélyek.
Ökológiai igények
A Knautia dipsacifolia napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik legszebben. A humuszban gazdag, üde, jó vízellátású talajokat kedveli. Mérsékelten nedvességigényes, a tartós szárazságot rosszul viseli. Fagytűrése jó, természetes hatású és beporzóbarát kertekben különösen értékes.
Etimológia
A Knautia nemzetségnév Christoph és Christian Knaut német botanikus testvérek emlékét őrzi. A dipsacifolia latin összetétel: Dipsacus = „mácsonya”, folium = „levél”, vagyis jelentése „mácsonyalevelű”, amely a levelek alakjára utal.
Népi gyógyászat
A Knautia dipsacifolia népi gyógyászati felhasználása viszonylag szerény, de a rokon varfűfajokhoz hasonlóan hagyományosan enyhe gyulladáscsökkentő, bőrtisztító és sebkezelő növényként alkalmazták. Teáját vagy borogatását kisebb bőrproblémák, kiütések, sebek és enyhe légúti panaszok esetén használták. Hatását részben cseranyag- és flavonoidtartalmának tulajdonították, bár a modern fitoterápiában ma már ritkán használják, inkább természetközeli és beporzóbarát dísznövényként ismert.
