Laburnum anagyroides - közönséges aranyeső

Morfológia
A Laburnum anagyroides (közönséges aranyeső) lombhullató, nagyobb cserje vagy kisebb fa, rendszerint 4–8 méter magas. Koronája laza, szabálytalan, gyakran többtörzsű. Kérge zöldesbarna, később szürkésbarna.

Levelei hármasan összetettek, a három levélke elliptikus vagy tojásdad, ép szélű, középzöld színű. Virágai május–júniusban nyílnak hosszú, lecsüngő fürtökben. A pillangós virágok élénksárgák, tömeges virágzáskor a növény szinte teljesen sárgába borul.

Termése hüvelytermés, amely több magot tartalmaz. A hüvelyek ősszel barnára érnek és gyakran a téli időszakban is a növényen maradnak.

Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa hegyvidéki területein őshonos. Természetes előfordulása az Alpok, a Balkán és a Kárpátok egyes vidékeire terjed ki. Sziklás lejtőkön, erdőszegélyeken és hegyi cserjésekben fordul elő.

Ökológiai igények
Napfénykedvelő vagy félárnyéktűrő növény. A jó vízáteresztő, meszes vagy semleges talajokon fejlődik a legjobban. Jól viseli a szárazabb körülményeket és a városi környezetet is. A pangó vizet nem kedveli. Fagytűrése jó.

Toxicitás
A növény minden része mérgező, különösen a magok. A fő mérgező anyag a citizin alkaloid. Lenyelése hányingert, hányást, hasi fájdalmat, szédülést, súlyosabb esetben idegrendszeri és keringési tüneteket okozhat. Gyermekekre és háziállatokra különösen veszélyes lehet.

Etimológia
A Laburnum a növény régi latin nevéből származik. Az anagyroides görög eredetű összetétel: Anagyris (egy rokon pillangós növénynemzetség) és -oides („-szerű”), vagyis jelentése „Anagyris-szerű”.