Morfológia
A Larix decidua subsp. polonica (lengyel vörösfenyő) lombhullató tűlevelű fa, amely rendszerint 25–40 méter magasra nő. Koronája fiatalon keskeny kúp alakú, később lazábbá, szélesen kúpossá válik. Törzse egyenes, kérge vastag, vörösesbarna, mélyen repedezett.
Tűlevelei puhák, világos- vagy üdezöldek, rövidhajtásokon csomókban (20–40 tű) állnak, hosszúhajtásokon szórtan helyezkednek el. Ősszel aranysárgára színeződnek, majd lehullanak. Tobozai kicsik, tojásdadok (kb. 2–4 cm), barnák; pikkelyeik vékonyak, viszonylag simák.
Növényföldrajz
Ez az alfaj Közép-Európához kötődik, elsősorban Lengyelország déli részén, a Kárpátok előterében és egyes hegyvidéki területeken őshonos. Természetes állományai szigetszerűen fordulnak elő.
Ökológiai igények
A Larix decidua subsp. polonica fényigényes. A hűvösebb, csapadékosabb klímát kedveli, de a kontinentális viszonyokat is jól tűri. A mélyrétegű, jó vízellátású, jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legjobban. A pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése kiváló, de a tartós szárazságra érzékenyebb lehet.
Eltérés az alapfajtól
Az alapfajhoz (Larix decidua) képest a subsp. polonica általában karcsúbb növekedésű, és gyakran kisebb, finomabb tobozokkal jellemezhető. Ökológiailag inkább kontinentálisabb klímához alkalmazkodott, és természetes előfordulása szűkebb, lokális jellegű. A különbségek többnyire finom alaktani és földrajzi jellegűek.
Felhasználás
Elsősorban erdészeti jelentőségű, értékes faanyagáért termesztik. Fája tartós, gyantás, építőipari és kültéri felhasználásra alkalmas. Díszfaként is ültetik parkokban és arborétumokban, különösen ott, ahol a lombhullató tűlevelűek szezonális változása érvényesül.
Etimológia
A Larix latin eredetű név, jelentése vörösfenyő. A decidua jelentése „lombhullató”, utalva a tűlevelek őszi lehullására. A polonica jelentése „lengyel”, ami az alfaj földrajzi eredetére utal.
