Larix kaempferi -japán vörösfenyő

Pinaceae – Fenyőfélék családja

Tudományos név: Larix kaempferi (Lamb.) Carrière

Nevezéktan: Plant List WFO

Íme a japán vörösfenyő (Larix kaempferi) tömör, mégis átfogó jellemzése:

• Család: fenyőfélék (Pinaceae)

• Élettartam: 100–200(–250) év

• Méret: 20–35 m magas, fiatalon szabályos kúpos, idősebb korban szélesen boltozatos koronával

• Sajátosság: lombhullató fenyő – tűit ősszel aranysárgára színezi, majd lehullatja

Kéreg, hajtás, rügy

• Kéreg: fiatalon simább, később barnásszürke, lemezesen repedező

• Hajtások: vörhenyes–sárgásbarna, rövidhajtások párnácskái jól látszanak

• Rügyek: kúpos–tojásdad, gyantásak, pikkelyesek

Tűlevelek

• Két hajtástípus: hosszúhajtáson szórtan, rövidhajtáson csomókban (30–40 db)

• Hossz: 2–5 cm, puha, kékeszöld; ősszel aranysárga lombszíneződés

Virágzat és toboz

• Egylaki, szélporozta; tavasszal a porzós barkák sárgák, a termős virágok bíborvörösek

• Toboz: 2–4 cm, tojásdad; a pikkelyek hosszú csúcsú murvalevelei határozottan kiállók és visszahajlók – jó határozóbélyeg

• Érés: a megporzást követő 1. őszre beérik; a kis szárnyas magot szél terjeszti

Elterjedés, élőhely

• Őshonos Japán középső–északi hegységeiben; Európában és hazánkban erdei- és parkfaként telepített

• Fényigényes, a hűvös, csapadékos, jó levegőjű klímát kedveli

• Talaj: mélyrétegű, jó víz- és levegőgazdálkodású, többnyire gyengén savanyú–semleges; a pangóvizet és tartós szárazságot nem tűri

Ökológia, növekedés

• Gyors fiatal kori növekedés, jó törzsalak; gyökérzete mélyre hatol, ezért általában szélálló

• Árnyékban visszaszorul; késő tavaszi fagyokra közepesen érzékeny a friss hajtás

Felhasználás

• Faanyag: viszonylag tartós szíjácson túl a geszt, gyantás; szerkezetfa, kültéri burkolat, kerítés, oszlop, hajó- és hídépítés, cellulóz

• Díszfa: tájképi ültetésre, nagyobb kertekbe/parkokba; dekoratív őszi lombszín

• Erdőgazdálkodásban gyakori a Larix × eurolepis (európai × japán hibrid) gyors növekedéséért

Gyakori károsítók/kórok

• Vörösfenyő-tűhullás/tűfoltosság (Meria/Hypodermella) → korai tűvesztés

• Vörösfenyő-rák (Lachnellula willkommii) → rákos sebek, ágelhalás

• Rágók: vörösfenyő-fűrészlárva (Pristiphora), fenyőaknázó molyok; tövest támadhatja Armillaria

• Tartós szárazság és hőség → koronaritkulás, kisebb éves hajtás

Megkülönböztetés rokon fajoktól

• Európai vörösfenyő (L. decidua): tobozain a murvalevelek alig vagy csak kissé állnak ki; tűi világosabb zöldek

• Szibériai vörösfenyő (L. sibirica): hideg- és fagytűrése nagyobb; toboz kisebb, murvalevelek rövidek

• A hosszú, hátrahajló toboz-murvák a japán vörösfenyő legbiztosabb terepi bélyege