Larix occidentalis - nyugat-amerikai vörösfenyő

Pinaceae – Fenyőfélék családja

Tudományos név: Larix occidentalis Nutt.

Nevezéktan: Plant List WFO

• Család: fenyőfélék (Pinaceae)

• Élettartam: 300–700(–900) év

• Méret: 30–50(–60) m magas, nagytermetű, egyenes, hengeres törzzsel; koronája fiatalon kúpos, idősen magasban boltozatos, ritkább

Kéreg, hajtás, rügy

• Kéreg: vastag, vörösesbarna–fahéjbarna, mélyen barázdált, tűzállóságot ad

• Hajtások: sárgás- vagy vörhenyesbarna; a rövidhajtások párnácskái feltűnőek

• Rügyek: kúpos, gyantás rügyek több pikkellyel

Tűlevelek

• Lombhullató fenyő: lombja ősszel aranysárgára színeződik, majd lehullik

• Rövidhajtáson csomókban (20–40 db), hosszúhajtáson szórtan

• Hossz: 3–5 cm, puha, friss zöldtől kékeszöldig; tavasszal élénk, nyáron kissé kékeszöld

Virágzat és toboz

• Egylaki, szélporozta; a termős virágok tavasszal gyakran bíborvörösek

• Toboz: 2–4 cm, tojásdad; a murvalevelek csúcsai kilógnak (rövidebben, többnyire nem annyira visszahajlók, mint a japán vörösfenyőnél)

• Érés: a megporzást követő 1. ősszel; a szárnyas magvakat szél terjeszti

Elterjedés, élőhely

• Őshonos Északnyugat-Amerika belső hegyvidékein (Brit Columbia, Washington, Oregon, Idaho, Montana)

• Fényigényes, a hűvös, havas teleket és szárazabb, nyílt hegyoldalakat jól tűri

• Talaj: jó víz- és levegőgazdálkodású, mélyrétegű, közepesen savanyú–semleges; pangó vizet nem tűri

Ökológia, növekedés

• Nagyon gyors fiatal kori növekedés; mélyre hatoló fő- és oldalgyökerek → általában szélálló

• Tűzre alkalmazkodott: vastag kéreg, jól megújul égések után; árnyékot rosszul tűri (pionír)

• Késő tavaszi fagyokra a friss hajtás mérsékelten érzékeny

Felhasználás

• Faanyag: nagy sűrűségű és tartós geszt; szerkezetfa, tartógerenda, oszlop, vasúti talpfa, kültéri burkolat, póznák, cellulóz

• Díszfa/tájfa: nagy parkokba, tájképi ültetésekbe (őszi szín, karcsú habitus)

Gyakori károsítók/kórok

• Atkák és aknázómolyok, vörösfenyő-fűrészlárvák (tűrágás)

• Tűfoltosság/tűhullás (Hypodermella, Meria)

• Gyökér- és tőkorhadások (pl. Armillaria); törpe fagyöngy (Arceuthobium laricis) az eredeti termőhelyén

Megkülönböztetés rokon fajoktól

• Európai vörösfenyő (L. decidua): tobozain a murvalevelek alig vagy röviden lógnak ki; kérge kevésbé fahéjvörös

• Japán vörösfenyő (L. kaempferi): tobozain hosszú, erősen visszahajló murvalevelek; habitusa parkokban gyakran terebélyesebb

• Szibériai vörösfenyő (L. sibirica): kisebb toboz, nagyobb fagytűrés; tűi rövidebbek