Larix occidentalis - nyugat-amerikai vörösfenyő

Larix occidentalis jellemzése

Morfológia
A Larix occidentalis (nyugati vörösfenyő) lombhullató tűlevelű fa, amely az egyik legnagyobbra növő vörösfenyőfaj: rendszerint 30–50 méter magas, kedvező körülmények között még magasabb is lehet. Koronája fiatalon keskeny kúp alakú, később magas, karcsú, lazább szerkezetű, a felső részen ritkásabb. Törzse egyenes, kérge vastag, vörösesbarna, mélyen barázdált, idős korban erősen repedezett.

Tűlevelei puhák, keskenyek, világos- vagy élénkzöldek, rövidhajtásokon sűrű csomókban (20–40 tű), hosszúhajtásokon szórtan helyezkednek el. Ősszel aranysárgára színeződnek, majd lehullanak. Tobozai kicsik (2–4 cm), tojásdadok, barnák; pikkelyeik vékonyak, gyakran kissé kiemelkedők. A hajtások finomak, a korona összhatása könnyed.

Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika nyugati részén őshonos, elsősorban az Egyesült Államok északnyugati területein és Kanada délnyugati részén (Sziklás-hegység, Columbia-hegység térsége). Természetes élőhelyein hegyvidéki erdőkben, gyakran magasabb tengerszint feletti magasságban fordul elő.

Ökológiai igények
A Larix occidentalis kifejezetten fényigényes. A hűvösebb, csapadékosabb, hegyvidéki klímát kedveli. A mélyrétegű, jó vízellátású, jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legjobban. A pangó vizet nem viseli el, de az üde talajt igényli. Fagytűrése kiváló, ugyanakkor a tartós szárazságot kevésbé tűri. A tiszta, párás levegőjű környezetben fejlődik optimálisan.

Felhasználás
Elsősorban erdészeti jelentőségű fafaj, értékes faanyaga miatt. Fája kemény, tartós, gyantás, ezért építőipari és kültéri felhasználásra is alkalmas. Díszfaként is ültetik parkokban és arborétumokban, ahol nagy termete és őszi lombszíneződése érvényesül.

Etimológia
A Larix latin eredetű név, jelentése vörösfenyő. Az occidentalis latin szó, jelentése „nyugati”, amely a faj észak-amerikai, nyugati elterjedésére utal.