EN: cherry laurel
DE: Kirschlorbeer / Lorbeerkirsche
ES: lauroceraso
Morfológia
A Prunus laurocerasus (babérmeggy) nagy termetű, örökzöld cserje vagy kisebb fa, amely rendszerint 2–6 méter magasra nő, de kedvező körülmények között a 8–10 métert is elérheti. Koronája sűrű, tömött, erősen elágazó.
Levelei bőrneműek, fényes sötétzöldek, elliptikusak vagy lándzsás-tojásdadok, 8–20 cm hosszúak. Külső megjelenésük a valódi babér (Laurus nobilis) leveleire emlékeztet, innen ered a magyar neve. A levél fonákán, a főér közelében gyakran nektármirigyek találhatók.
Virágai tavasszal nyílnak felálló, 8–15 cm hosszú fürtökben. A fehér virágok illatosak és gazdag nektárforrást jelentenek. Termése fényes fekete vagy sötétlila csonthéjas, amely éréskor madarak számára vonzó táplálék.
Növényföldrajz
A faj őshonos elterjedési területe a Balkán-félsziget keleti része, Kis-Ázsia, a Kaukázus és Észak-Irán. Természetes élőhelyein gyakran hegyvidéki lombos erdők aljnövényzetében fordul elő.
Napjainkban Európa-szerte széles körben ültetett dísznövény. Számos országban kivadult, és helyenként természetes erdőkben is megtelepedett.
Ökológiai igények
A babérmeggy félárnyékban és árnyékban is jól fejlődik, de napos helyen is sikeresen nevelhető megfelelő vízellátás mellett. Kedveli a humuszban gazdag, üde talajokat, ugyanakkor viszonylag jól alkalmazkodik különböző termőhelyekhez.
Jól tűri a metszést, a városi környezetet és a légszennyezést. A tartós szárazságot kevésbé kedveli, különösen fiatal korban. Fagytűrése fajtánként eltérő, de a legtöbb termesztett változat Magyarországon megfelelően télálló.
Természetvédelmi problémák
A Prunus laurocerasus több közép- és nyugat-európai országban potenciálisan inváziós fajnak számít. Madarak által terjesztett termései révén könnyen kijut a kertekből, és természetes erdőkben is megtelepedhet.
Sűrű örökzöld állományokat képezhet, amelyek árnyékolásukkal visszaszoríthatják az őshonos cserjéket és lágyszárú növényeket. Különösen a természetközeli lombos erdőkben jelenthet problémát, ahol csökkentheti a biodiverzitást és megváltoztathatja az erdők természetes szerkezetét.
Felhasználás
A babérmeggy Európa egyik legfontosabb örökzöld díszcserjéje. Elsősorban sövényként, takarónövényként és parkok cserjecsoportjaiban alkalmazzák. Sűrű lombozata egész évben kiváló takarást biztosít.
Számos kertészeti fajtája ismert, köztük törpe, oszlopos, nagy levelű vagy fokozott fagytűrésű változatok. Árnyéktűrése miatt olyan helyeken is sikeresen alkalmazható, ahol sok más örökzöld faj nem fejlődik megfelelően.
Toxicitás
A növény minden része – különösen a levelek és a magok – cianogén glikozidokat tartalmaz. A növényi szövetek sérülésekor ezekből hidrogén-cianid szabadulhat fel.
A levelek, a magok és a fiatal hajtások elfogyasztása hányingert, hányást, hasi fájdalmat, szédülést és súlyosabb esetben légzési nehézségeket okozhat. A húsos terméshús kis mennyiségben kevésbé veszélyes, de a mag összerágása mérgezést idézhet elő. Gyermekek és háziállatok esetében különös óvatosság indokolt.
Etimológia
A Prunus a szilva- és cseresznyefélék ókori latin neve. A laurocerasus név két latin szóból áll: laurus („babér”) és cerasus („cseresznye”). A név arra utal, hogy a növény levelei a babérra emlékeztetnek, míg termése a cseresznyefélékéhez hasonló csonthéjas.
A magyar babérmeggy elnevezés ugyanezt a kettősséget tükrözi: babérszerű levélzet és meggyszerű termés.
