Morfológia
A Leucanthemum vulgare (réti margitvirág) évelő lágyszárú növény, amely rendszerint 20–80 cm magas. Rövid gyöktörzséből tőlevélrózsa fejlődik. A szár felálló, egyszerű vagy kevéssé elágazó.
Tőlevelei hosszúkás-tojásdadok, csipkézettek vagy karéjosak, a szárlevelek kisebbek, keskenyebbek és ülők. Virágzata egyetlen nagy fészekvirágzat, amely 3–6 cm átmérőjű. A szélső virágok fehér nyelves virágok, a középső virágok sárga csöves virágok. Virágzása májustól augusztusig tart.
Növényföldrajz
Európa nagy részén őshonos faj, de ma már szinte valamennyi mérsékelt égövi területen megtalálható. Magyarországon általánosan elterjedt.
Elsősorban kaszálóréteken, legelőkön, erdőszegélyeken, útszéleken és hegyi gyepekben fordul elő.
Ökológiai igények
Fényigényes növény. Az üde vagy mérsékelten száraz, tápanyagban közepesen gazdag talajokat kedveli. Jól viseli a hideget és a rendszeres kaszálást.
Leggyakrabban természetes és féltermészetes gyepekben fordul elő, ahol a túlzott trágyázás általában visszaszorítja.
Gyógyhatás
A népi gyógyászatban enyhe görcsoldó, gyulladáscsökkentő és sebgyógyító növényként ismert. Virágos hajtásait és leveleit kisebb bőrproblémák, horzsolások és sebek kezelésére alkalmazták.
Belsőleg teáját időnként légúti panaszok és emésztési problémák enyhítésére fogyasztották, de jelentős gyógynövényként nem tartják számon.
Etimológia
A Leucanthemum a görög leukos („fehér”) és anthemon („virág”) szavakból származik, jelentése „fehér virágú”. A vulgare latin szó, jelentése „közönséges”, „általánosan elterjedt”.
A magyar réti margitvirág név a faj jellegzetes élőhelyére és margarétaszerű virágzatára utal.
