Morfológia
A Leucothoe axillaris 'ReJoyce' alacsony-középmagas, örökzöld díszcserje a hangafélék családjából. Sűrű, bokros, ívesen hajló hajtásrendszerű növény, amely általában 60–100 cm magasra és hasonló vagy kissé nagyobb szélességűre fejlődik.
Levelei bőrneműek, fényesek, lándzsásak vagy elliptikus-lándzsásak, ép vagy alig észrevehetően finoman fogazott szélűek. A lomb egész évben díszítő értékű. A fiatal hajtások és levelek gyakran bronzos, vöröses, bordós árnyalattal fakadnak, később fényes sötétzölddé válnak. Hűvös időben és télen a lomb részben bíboros, bordós tónusokat vehet fel.
Virágai aprók, fehérek, urnás vagy harangocskaszerű alakúak, a hajtások hónaljában, rövid fürtökben fejlődnek. Virágzása tavasszal, többnyire április–májusban történik. A virágok finom megjelenésűek, de a növényt elsősorban lombdísze miatt ültetik.
Növényföldrajz
Az alapfaj, a Leucothoe axillaris, Észak-Amerika délkeleti részén őshonos. Természetes elterjedése főként az Egyesült Államok atlanti-parti és délkeleti államaihoz kötődik.
Jellemző élőhelyei:
-
nedves erdők,
-
patakpartok,
-
mocsaras erdőszegélyek,
-
savanyú talajú ligeterdők,
-
árnyas, párás völgyek,
-
cserjés erdei aljnövényzet.
Természetes környezetében gyakran más savanyú talajt kedvelő örökzöld vagy lombhullató cserjékkel együtt fordul elő.
Eltérés az alapfajtól
A vad Leucothoe axillaris általában lazább, változékonyabb habitusú cserje, amely természetes élőhelyén nagyobb, szélesebb bokrokat is képezhet.
A 'ReJoyce' főbb eltérései:
-
kompaktabb, rendezettebb növekedés,
-
sűrűbb ágrendszer,
-
erőteljesebb díszkerti lombhatás,
-
feltűnőbb vöröses-bronzos fiatal hajtások,
-
jobb használhatóság kisebb kertekben és edényes beültetésekben,
-
egész évben dekoratívabb, egységesebb megjelenés.
A fajta értékét elsősorban az örökzöld, fényes lomb, a színes fiatal hajtás és a kompakt habitus adja.
Ökológiai igények
A Leucothoe axillaris 'ReJoyce' félárnyékos vagy árnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A szórt fényt, erdei jellegű árnyékot különösen kedveli. Tűző déli napon, főleg száraz talajon, levelei perzselődhetnek.
Kedveli:
-
a savanyú kémhatású talajt,
-
a humuszban gazdag közeget,
-
az üde, egyenletesen nedves termőhelyet,
-
a jó vízelvezetést,
-
a párás, védett mikroklímát.
A meszes talajt rosszul tűri; ilyen körülmények között klorózis, sárgulás és gyenge növekedés jelentkezhet. A pangó vizet szintén nem kedveli, ezért a talaj legyen nedves, de levegős. Száraz, forró fekvésben nem fejlődik kielégítően.
Télállósága jó, de hideg, szeles, téli napsütésnek kitett helyen lombkárosodás előfordulhat. Védett, félárnyékos fekvésben megbízhatóbb.
Felhasználás
A 'ReJoyce' értékes árnyéki örökzöld lombdíszcserje. Különösen jól használható savanyú talajú, erdei hangulatú kertrészekben.
Felhasználható:
-
rododendronok és azáleák társításában,
-
árnyéki cserjecsoportokban,
-
erdőkerti beültetésekben,
-
fák alatti félárnyékos részeken,
-
savanyú talajú évelőágyásokban,
-
előkertekben,
-
dézsás növényként,
-
alacsony örökzöld térhatárolóként.
Jól társítható Rhododendron, Azalea, Pieris, Skimmia, Kalmia, Gaultheria, páfrányok, Hosta, Hakonechloa és savanyú talajt kedvelő árnyéki évelők mellé.
Kompakt mérete miatt kisebb kertekben is jól alkalmazható. Lombja télen is díszít, ezért olyan beültetésekben különösen értékes, ahol egész éves szerkezeti hatásra van szükség.
Etimológia
A Leucothoe nemzetségnév görög mitológiai eredetű. Leukothoé egy mitológiai nőalak neve volt; a botanikai névadásban több díszes, örökzöld cserje kapott klasszikus mitológiai eredetű nevet.
Az axillaris latin fajnév jelentése „hónalji”. Ez arra utal, hogy a virágok a levelek hónaljában, rövid oldalhajtásokon vagy fürtökben fejlődnek.
A 'ReJoyce' fajtanév angol nyelvű szójáték. A rejoice jelentése „örülni”, „ujjongani”. A név valószínűleg a fajta vidám, színes lombhatására és díszkerti értékére utal. Kertészeti névként a kompakt, dekoratív, vörösesen fakadó lombú szelekciót jelöli.
