Általános jellemzés
-
Család: Altingiaceae (korábban Hamamelidaceae)
-
Életforma: lombhullató, nagy fa
-
Magasság: hazai klímán általában 15–20(–25) m, eredeti élőhelyén 30–35 m fölé is nőhet
-
Korona: fiatalon oszloposabb, később széles, szabályos kúp vagy tojásdad korona, erős sudárral
Törzs, kéreg
-
Törzse egyenes, sudaras, jó termőhelyen hengeres.
-
Kéreg:
-
fiatalon sima, szürkés,
-
idősebb fán sötétszürke, mélyen barázdált, a vastag kéreg hosszanti bordákra repedezik.
-
-
Az idősebb ágakon gyakran parás szárnyak, bordák alakulnak ki, mint egyes kőriseknél – jó terepi bélyeg.
Levél, virág, termés
Levél
-
Váltakozó állású, tenyeresen karéjos levél, nagyon „juharszerű”.
-
5 (ritkábban 3 vagy 7) karéjú, a karéjok hosszú, hegyes csúcsúak, köztük mély, V-alakú bemetszések.
-
Méret: általában 7–15 cm.
-
Felszín: fényes zöld, fonák valamivel világosabb.
-
A levélkocsány és a levél érintésre jellegzetes gyantás–balzsamos illatú lehet.
-
Őszi lombszín: a faj igazi dísze:
-
sárga, narancs, vörös, bíbor, sötétbordó árnyalatok akár egy fán belül is,
-
hűvösebb, napos fekvésben különösen látványos.
-
Virág
-
Egylaki, de a hím és a nővirág elkülönült virágzatban.
-
Tavasszal, lombfakadás körül virágzik.
-
Hím virágok: csüngő, gömbös barkaszerű fürtök.
-
Nővirágok: rövid kocsányú gömböcskék a hajtásvégeken.
-
Díszértékük kicsi, a faj inkább lombja miatt fontos.
Termés
-
Jellegzetes, golyó alakú, tüskés „golyócska” (száraz, fás termésgömb), kb. 2–3 cm átmérővel.
-
A gömb valójában sok kis toktermés összenőtt csoportja; a csúcsok a kiálló „tüskék”.
-
Az érett, barna termésgömbök gyakran tömegesen lógnak a fán.
Növényföldrajz, élőhely
-
Őshona: Észak-Amerika keleti–délkeleti része, nagyjából:
-
az USA keleti államai Connecticut–New York vidékétől
-
délen Floridáig,
-
nyugaton Texasig, Oklahomáig, Missouriig, Illinois-ig.
-
-
Élőhely:
-
természetben gyakran folyó- és patakvölgyek, árterek, mocsaras–üde síkvidékek fája,
-
de előfordul szárazabb, homokos hátakon is.
-
-
Talajigény:
-
kedveli a mély, üde, savanyú vagy gyengén savanyú talajokat,
-
meszes talajon gyengébben fejlődik, klorózisos lehet.
-
-
Fény: fénykedvelő, de fiatalon kevés árnyékot elvisel.
Hazánkban díszfaként, parkfaként ültetik (savanyúbb talajú, üdébb fekvésben mutat igazán jól), egyes városokban már viszonylag gyakori.
Felhasználás, sajátosságok
-
Díszfa:
-
kiváló őszi lombszín,
-
mutatós, szabályos forma → parkok, utcák, tópartok, nagyobb kertek.
-
-
Faanyag, gyanta:
-
faanyaga kemény, dekoratív rajzolatú, „sweetgum” néven ismert, bútornak, furnérnak használják,
-
törzséből régebben gyantát („styrac” / „storax”) nyertek, illatszerekben, gyógyszerészetben is használták.
-
-
Hátrányok:
-
a tömeges, tüskés termésgolyók sétányon, parkolóban zavaróak lehetnek,
-
meszes talajon gyenge lomb, klorózis, kisebb őszi szín.
-
Etimológia
-
Liquidambar – latin/újlatin név, két rész:
-
liquidus = „folyékony”,
-
ambar / ambar = „gyanta, illatos balzsam” (arab/perzsa eredetű szó, az „ambra” rokon fogalom).
-
Jelentése kb. „folyékony gyanta / folyékony borostyán”, utalva a fák törzséből csapolt illatos gyantára.
-
-
styraciflua –
-
styrax (styrax) = balzsamfa, illatos gyanta (más, Styrax-nemzetségű fáktól is ismert),
-
fluo = „folyni”.
-
Szó szerint valami olyasmi, hogy „styrac-szerűen folyó (gyantát adó)”, tehát a fajnév is a gyantatermelő, balzsamos jellegre utal.
-
