Liquidambar styraciflua - amerikai ámbrafa

Általános jellemzés

• Család: Altingiaceae (korábban Hamamelidaceae)

• Életforma: lombhullató, nagy fa

• Magasság: hazai klímán általában 15–20(–25) m, eredeti élőhelyén 30–35 m fölé is nőhet

• Korona: fiatalon oszloposabb, később széles, szabályos kúp vagy tojásdad korona, erős sudárral

Törzs, kéreg

• Törzse egyenes, sudaras, jó termőhelyen hengeres.

• Kéreg:

  • fiatalon sima, szürkés,

  • idősebb fán sötétszürke, mélyen barázdált, a vastag kéreg hosszanti bordákra repedezik.

• Az idősebb ágakon gyakran parás szárnyak, bordák alakulnak ki, mint egyes kőriseknél – jó terepi bélyeg.

Levél, virág, termés

Levél

• Váltakozó állású, tenyeresen karéjos levél, nagyon „juharszerű”.

• 5 (ritkábban 3 vagy 7) karéjú, a karéjok hosszú, hegyes csúcsúak, köztük mély, V-alakú bemetszések.

• Méret: általában 7–15 cm.

• Felszín: fényes zöld, fonák valamivel világosabb.

• A levélkocsány és a levél érintésre jellegzetes gyantás–balzsamos illatú lehet.

• Őszi lombszín: a faj igazi dísze:

  • sárga, narancs, vörös, bíbor, sötétbordó árnyalatok akár egy fán belül is,

  • hűvösebb, napos fekvésben különösen látványos.

Virág

• Egylaki, de a hím és a nővirág elkülönült virágzatban.

• Tavasszal, lombfakadás körül virágzik.

• Hím virágok: csüngő, gömbös barkaszerű fürtök.

• Nővirágok: rövid kocsányú gömböcskék a hajtásvégeken.

• Díszértékük kicsi, a faj inkább lombja miatt fontos.

Termés

• Jellegzetes, golyó alakú, tüskés „golyócska” (száraz, fás termésgömb), kb. 2–3 cm átmérővel.

• A gömb valójában sok kis toktermés összenőtt csoportja; a csúcsok a kiálló „tüskék”.

• Az érett, barna termésgömbök gyakran tömegesen lógnak a fán.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshona: Észak-Amerika keleti–délkeleti része, nagyjából:

  • az USA keleti államai Connecticut–New York vidékétől

  • délen Floridáig,

  • nyugaton Texasig, Oklahomáig, Missouriig, Illinois-ig.

• Élőhely:

  • természetben gyakran folyó- és patakvölgyek, árterek, mocsaras–üde síkvidékek fája,

  • de előfordul szárazabb, homokos hátakon is.

• Talajigény:

  • kedveli a mély, üde, savanyú vagy gyengén savanyú talajokat,

  • meszes talajon gyengébben fejlődik, klorózisos lehet.

• Fény: fénykedvelő, de fiatalon kevés árnyékot elvisel.

Hazánkban díszfaként, parkfaként ültetik (savanyúbb talajú, üdébb fekvésben mutat igazán jól), egyes városokban már viszonylag gyakori.

Felhasználás, sajátosságok

• Díszfa:

  • kiváló őszi lombszín,

  • mutatós, szabályos forma → parkok, utcák, tópartok, nagyobb kertek.

• Faanyag, gyanta:

  • faanyaga kemény, dekoratív rajzolatú, „sweetgum” néven ismert, bútornak, furnérnak használják,

  • törzséből régebben gyantát („styrac” / „storax”) nyertek, illatszerekben, gyógyszerészetben is használták.

• Hátrányok:

  • a tömeges, tüskés termésgolyók sétányon, parkolóban zavaróak lehetnek,

  • meszes talajon gyenge lomb, klorózis, kisebb őszi szín.

Etimológia

• Liquidambar – latin/újlatin név, két rész:

  • liquidus = „folyékony”,

  • ambar / ambar = „gyanta, illatos balzsam” (arab/perzsa eredetű szó, az „ambra” rokon fogalom).

  • Jelentése kb. „folyékony gyanta / folyékony borostyán”, utalva a fák törzséből csapolt illatos gyantára.

• styraciflua –

  • styrax (styrax) = balzsamfa, illatos gyanta (más, Styrax-nemzetségű fáktól is ismert),

  • fluo = „folyni”.

  • Szó szerint valami olyasmi, hogy „styrac-szerűen folyó (gyantát adó)”, tehát a fajnév is a gyantatermelő, balzsamos jellegre utal.