Szinoním név: Lonicera henryi
Jellemzés
A Lonicera acuminata félörökzöld vagy örökzöld, alacsony–középmagas cserje, amelyet elsősorban árnyéktűrő talajtakaróként és sűrű aljnövényzetként ültetnek.
-
Méret, habitus:
-
általában 60–120 cm magas,
-
szélesen terjedő, sűrű, bokros növekedésű,
-
hajtásai gyakran elfekvők, legyökeresedők.
-
-
Hajtások:
-
vékonyak, hajlékonyak,
-
jól bírja a nyírást és a visszavágást,
-
idővel összefüggő növénytakarót képez.
-
-
Levelek:
-
átellenesen állók, keskeny tojásdad vagy lándzsás,
-
hegyes csúcsúak (innen az acuminata név),
-
4–8 cm hosszúak,
-
fényes sötétzöld színűek,
-
enyhébb teleken részben a bokron maradnak.
-
-
Virág:
-
késő tavasszal–kora nyáron (május–június) nyílik,
-
apró, krémszínű vagy sárgásfehér, csöves virágok,
-
a levelek hónaljában, párosával jelennek meg,
-
illatuk gyenge vagy alig észrevehető.
-
-
Termés:
-
apró, gömbölyű, fekete vagy sötétlila bogyók,
-
nyár végén–ősszel érnek,
-
nem ehetők, enyhén mérgezők.
-
-
Kertészeti sajátosságok:
-
kiváló árnyéktűrő,
-
jól bírja a városi környezetet,
-
talajban nem válogatós, de az üde, jó vízáteresztésű talajt kedveli,
-
talajtakaróként gyorsan záródik.
-
Növényföldrajz
A Lonicera acuminata Kelet-Ázsiából származik.
-
Őshonos területek:
-
Kína középső és nyugati területei.
-
-
Élőhely:
-
lombos és vegyes erdők aljnövényzete,
-
hegyvidéki erdők,
-
árnyas völgyek, cserjések.
-
Európában és más mérsékelt égövi területeken dísznövényként ültetik, főként árnyékos kertekben.
Etimológia
-
Lonicera
A nemzetségnév Adam Lonitzer (Lonicerus) 16. századi német orvos és botanikus nevét őrzi. -
acuminata
Latin eredetű szó, jelentése „hegyesedő, kihegyezett”, a levelek hegyes csúcsára utal. -
Magyar név:
-
hegyeslevelű lonc.
-
Felhasználás
-
árnyékos ágyások talajtakaró növényeként,
-
erdőkertben,
-
cserjecsoportok előterében,
-
alacsony sövényként nyírással.
⚠️ Megjegyzés (toxicitás):
A bogyók enyhén mérgezők, lenyelésük gyomorpanaszokat okozhat.
