Jellemzése
-
Növekedés: bokros, többnyire 1,5–3 m magas (jó helyen nagyobb is lehet), sűrű ágrendszerrel.
-
Levél: átellenes állású, tojásdad–elliptikus, középzöld, ősszel sárgásra színeződhet.
-
Virág: a loncokra jellemző csöves, kétajkú virágok; többnyire sárgás/krémszínű, gyakran illatos, késő tavasz–kora nyár körül.
-
Termés: bogyó (színe fajtól/alfajtól függően gyakran pirosas vagy sötétebb), a madarak fogyaszthatják; embernek nem étkezési célú.
Növényföldrajz
-
Őshazája Kelet-Ázsia, elsősorban Kína (hegy- és dombvidéki cserjések, erdőszélek, völgyek).
-
Természetes élőhelyén gyakran ligetes, félárnyékos területeken és cserjésekben fordul elő.
Etimológia
-
Lonicera: Adam Lonitzer (16. századi német botanikus/orvos) nevéből képzett nemzetségnév.
-
ferdinandii / ferdinandi: „Ferdinándhoz tartozó / Ferdinándról elnevezett”
Kerti igények, gondozás
-
Fény: nap–félárnyék (félárnyékban is jól érzi magát).
-
Talaj: átlagos kerti talajban is megél, a jó vízáteresztést és a mérsékelten üde közeget szereti.
-
Öntözés: telepítés után rendszeres, később közepes vízigény.
-
Metszés: virágzás után ritkító/ifjító metszést jól tűr; elöregedett bokor erősebben is visszavágható fokozatosan.
-
Télállóság: általában jó, de a pontos fagytűrés helytől és származástól függ.
Felhasználás
-
Díszcserje (illat, virág, természetes hatású lomb).
-
Cserjecsoportokba, sövényszerű ültetésbe, erdőkert jellegű kertekbe.
-
Beporzóbarát (virágok), és a termés miatt madárbarát is lehet.
