Lonicera fragrantissima - illatos lonc

Alkat, megjelenés

• Lombhullató vagy félörökzöld (enyhe teleken részben megtartja leveleit) cserje.

• Többnyire 1,5–2,5 m magas és hasonló széles, idővel szépen bokrosodik, lazán íves ágrendszerrel.

Levél

• Átellenes állású, tojásdad–elliptikus levelek, közép- vagy sötétzöld színnel.

• Enyhébb télben a lomb egy része megmaradhat, keményebb fagyban visszahullik.

Virág (fő díszérték!)

• Télen / tél végén (gyakran december–március) hozza a virágait, sokszor még lomb nélkül.

• Virágai krémfehérek, kicsik, de nagyon erősen illatosak (mézes-citrusos jelleg), ezért kertben a közelébe ültetve érezhető a hatása.

Termés

• Bogyótermése lehet (többnyire pirosas), díszértéke változó.

• Általános szabály: a loncok termése nem ehető.

Igények, gondozás

• Fény: nap–félárnyék. Napos, védett helyen általában bővebben virágzik, és a téli illat jobban érvényesül.

• Talaj: átlagos kerti talajban is elvan, de a jó vízáteresztésű, mérsékelten üde talajt szereti.

• Vízigény: közepes; telepítés után öntözést igényel, később szárazabb időszakokban hálás érte.

• Metszés: virágzás után érdemes ritkítani / ifjítani, mert a következő szezon virágrügyeit az újabb vesszőkön hozza. Erős visszavágást is tűr, de akkor egy ideig kevesebbet virágzik.

• Télállóság: általában jó, de a virágok erősebb fagyban károsodhatnak; szélvédett helyen szebb.

Felhasználás a kertben

• Téli illatkertbe az egyik legjobb cserje.

• Bejárat, terasz, kerti út mellé ideális.

• Jól társítható más téli virágzókkal (pl. varázsmogyoró, téli jázmin, hunyorok).

Etimológia

• Lonicera: Adam Lonitzer (Lonicer) nevéből.

• fragrantissima: latin felsőfok: „a legillatosabb / nagyon illatos”.