Morfológia
A Lonicera morrowii lombhullató, sűrű, bokros növekedésű cserje, amely rendszerint 2–3 méter magasra és hasonló szélességűre nő. Habitusa tömött, sok vékony, erősen elágazó hajtással. Levelei átellenes állásúak, tojásdadok vagy elliptikusak, rövid nyelűek; a levél felszíne zöld, fonákja gyakran világosabb és finoman szőrös. Tavasszal, általában április–májusban nyílnak virágai a levélhónaljakban, többnyire párosával. A virágok csövesek, kétajkúak, kezdetben fehérek, majd gyakran sárgás árnyalatot vesznek fel. Termése élénkpiros, gömbölyded bogyó, amely nyáron érik és feltűnő díszítőértékkel bír.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiából származik, őshonos Japánban és a környező területeken. Dísznövényként sokfelé elterjedt, különösen Észak-Amerikában, ahol helyenként kivadult és inváziós jellegűvé vált. Természetes élőhelyein cserjésekben, erdőszegélyeken és nyíltabb területeken fordul elő.
Ökológiai igények
A Lonicera morrowii jól alkalmazkodó, igénytelen növény. Napos vagy félárnyékos fekvésben egyaránt jól fejlődik. Talajban nem válogatós: különböző talajtípusokon megél, ha azok nem tartósan vízzel telítettek. Jó szárazságtűréssel rendelkezik, és fagytűrése is kiváló. Gyors növekedésű, és kedvező körülmények között erősen terjedhet, ami egyes területeken problémát is okozhat.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként és takarónövényként alkalmazzák. Gyors növekedése és sűrű ágrendszere miatt alkalmas sövények kialakítására, rézsűk megkötésére és természetközeli ültetésekbe. Madárbarát kertekben is értékes, mert termése táplálékot nyújt a madaraknak. Ugyanakkor inváziós hajlama miatt egyes régiókban nem javasolt telepítése, vagy körültekintően kell kezelni.
Etimológia
A Lonicera nemzetségnév Adam Lonicer német botanikus nevéből származik. A morrowii fajnév Thomas G. Morrow amerikai botanikusra utal, aki a növények gyűjtésével és tanulmányozásával foglalkozott.
