Lonicera × purpusii jellemzése
Morfológia
A Lonicera × purpusii bokros növekedésű, nem kúszó lonc, amely rendszerint 1,5–2 méter magasra, gyakran ennél valamivel szélesebbre nő. Habitusa lazán gömbölyded vagy enyhén szétterülő, vesszői vékonyak, gyakran ívesen hajlanak. Levelei átellenes állásúak, tojásdadok vagy tojásdad–elliptikusak, többnyire sötétzöldek; enyhébb teleken részben a növényen maradhatnak, ezért félörökzöld jellegűnek is mondható. Virágai a tél végén vagy kora tavasszal, sokszor még lombfakadás előtt nyílnak a levélhónaljakban, kettesével vagy kisebb csomókban. Színük fehér vagy krémfehér, illatuk erős és kellemes. A porzók feltűnően kiemelkednek a virágból. Termése piros bogyó, de ez nem mindig fejlődik nagy számban.
Növényföldrajz
A Lonicera × purpusii nem természetes őshonos faj, hanem kertészeti eredetű hibrid. A szakirodalom szerint a Lonicera fragrantissima és a Lonicera standishii kereszteződéséből jött létre; a szülőalakok kelet-ázsiai, főként kínai eredetűek. Emiatt ennek a növénynek klasszikus értelemben vett természetes elterjedési területe nincs, inkább termesztett díszcserjeként terjedt el Európa és más mérsékelt övi kertek világában. Leginkább olyan helyeken érzi jól magát, ahol télen is érvényesülhet korai virágzása és illata.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként ültetik. Legnagyobb értéke az, hogy a kert nyugalmi időszakában, tél végén vagy nagyon kora tavasszal virágzik, amikor kevés más cserje mutat hasonló díszítőértéket. Ezért különösen alkalmas előkertekbe, bejáratok közelébe, sétányok mellé vagy olyan helyre, ahol az illata jól érvényesül. Szoliterként és cserjecsoportban is szép, de lazább, természetes hatású sövényrészekben is jól használható. Enyhe időben a korai rovarokat is vonzhatja. Metszeni leginkább elvirágzás után célszerű; a túl erős visszavágás helyett inkább ritkító metszés ajánlott, hogy megmaradjon íves, könnyed habitusa.
Etimológia
A Lonicera nemzetségnév Adam Lonicer német botanikus és orvos nevéből származik. A névben szereplő × jel arra utal, hogy hibridről van szó. A purpusii utótag a Purpus testvérek emlékét őrzi, akik ismert növénygyűjtők voltak.
