A Lonicera × tellmanniana egy hibrid (keresztezett) díszlonc, amelyet főleg a nagyon látványos, narancs–rézszínű, csöves virágai miatt ültetnek. Erőteljes növekedésű, gyakran kúszó/felfutó cserje jellegű (támasztékon szépen fut).
L. sempervirens × L. tragophylla.
Jellemzése
-
Növekedés: gyors, erős; támasztékkal 3–6 m körüli magasságot is elérhet (metszéssel kordában tartható).
-
Lombozat: lombhullató; levelei átellenesek, középzöldek, a felső levelek néha részben összenőhetnek a szár körül (lombtölcsér-szerű hatás).
-
Virágzás: általában május–június (sok helyen másodvirágzás is lehet nyár végén).
-
Virág: nagyobb, csöves, narancs–réz–sárgás árnyalatú, gyakran enyhén illatos; kifejezetten méh- és lepkecsalogató.
-
Termés: bogyótermés előfordulhat (díszértéke változó); emberi fogyasztásra nem való.
Igények
-
Fény: nap–félárnyék (napon általában bővebben virágzik).
-
Talaj: átlagos kerti talaj jó, de a jó vízelvezetés és a mérsékelten üde talaj a legjobb.
-
Víz: telepítés után rendszeres öntözés, később közepes vízigény.
-
Télállóság: általában jó, de a friss hajtások késői fagyban sérülhetnek.
Gondozás, metszés
-
Támaszték: pergola, rács, kerítés ideális.
-
Metszés: virágzás után ritkító/ifjító metszés; túlnőtt részek visszavághatók. Ha nagyon megöregszik, fokozatosan erősebben is visszafiatalítható.
-
Ápolás: mulcsozás segít a gyökérzóna hűvösen és üdén tartásában.
Felhasználás
-
Kerítésre, pergolára, falra futtatva látványos.
-
Jó választás „narancs virágfoltnak” zöld háttér elé, vagy más kúszók mellé (pl. klemátiszokkal társítva).
Név jelentése
A magyar szakirodalomban a tellmanniana név Tellmann Károlyról származtatott: ő a korabeli Földművelésügyi Minisztérium kertészeti ügyekért felelős vezetője (a kertészeti főosztály/osztály élén álló minisztériumi tisztviselő) volt, és Magyar Gyula a hibridet az ő tiszteletére nevezte el.
