Lonicera xylosteum - ükörke lonc

Alkat, méret

• Lombhullató cserje, többnyire 1–3 m magas, sűrű, elágazó bokor.

• Idősebb ágai szürkésbarnák, gyakran kissé hámló kéreggel.

Levél

• Átellenes állású, tojásdad–elliptikus levelek.

• A levelek és fiatal hajtások gyakran finoman szőrözöttek, ezért „puhább” tapintásúak lehetnek.

Virág

• Késő tavasz–kora nyár (általában május–június).

• Párosával/néhányasával nyíló, csöves-kétajkú virágok, többnyire krémfehér–sárgás, sokszor enyhén illatos.

Termés

• Jellegzetes, két, összenőtt bogyónak látszó termés (valójában páros bogyó), éréskor élénkpiros.

• Mérgező (különösen gyerekeknél veszélyes lehet lenyelve).

Élőhely, növényföldrajz

• Európa nagy részén és Nyugat-Ázsiában őshonos; a Kárpát-medencében is természetes.

• Tipikus élőhely: üde lombos erdők aljnövényzete, erdőszegélyek, cserjések, félárnyékos helyek.

• Jól tűri a meszesebb talajokat is, de a szélsőséges aszályt kevésbé kedveli.

Kerti felhasználás

• Természetes hatású kertekbe, cserjecsoportokba, erdőkert jellegű ültetésekbe jó.

• Madárbarát (a madarak a termést fogyasztják), de emberi fogyasztásra nem alkalmas a bogyó.

Név eredete (etimológia)

• Lonicera: Adam Lonitzer (16. századi botanikus/orvos) nevéből.

• xylosteum: görög xylon = „fa” + osteon = „csont” → „csontkemény fa”, a kemény, szívós vesszőkre/fára utal.

• Az ükörke a magyar népnyelvben a piros lonc (Lonicera xylosteum) egyik neve. Az ükörke = ikerke értelmű alak: az -ke kicsinyítő képző („kis iker / iker-szerű”). Az i → ü váltás nyelvjárási hangváltozatként értelmezhető (ezért él egymás mellett az ikeres/ükeres, ikerke/ükörke típus). 

• Rokon népi elnevezések ugyanebből a szemléletből: ikeres cseresznye, kutyacseresznye, ebcseresznye stb.