Morfológia
A Lonicera xylosteum (gyapjas lonc) lombhullató, közepes termetű cserje, rendszerint 1–2,5 méter magas. Habitusa sűrű, felálló, később kissé szétterülő. Hajtásai fiatalon jellegzetesen szőrösek (gyapjasak), ami fontos bélyeg. Levelei átellenesek, tojásdadok vagy elliptikusak, ép szélűek, mindkét oldalon enyhén szőrösek, tompa csúcsúak.
Virágai tavasszal nyílnak, párosával a levélhónaljakban. Színük fehér vagy sárgásfehér, gyakran később kissé sárgulnak. Termése páros bogyó, élénkpiros, gömbölyded, a két bogyó gyakran szorosan egymás mellett ül.
Növényföldrajz
A faj Európa nagy részén és Nyugat-Ázsiában őshonos. Magyarországon is természetes előfordulású, főként erdőkben, erdőszegélyeken, cserjésekben, domb- és hegyvidéki területeken található.
Ökológiai igények
A Lonicera xylosteum félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, de napos helyen is megél. A humuszban gazdag, üde, jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legjobban, de viszonylag alkalmazkodóképes. A szárazságot mérsékelten tűri, a pangó vizet nem kedveli. Fagytűrése kiváló.
Felhasználás
Elsősorban természetközeli ültetésekben, erdőszéli beültetésekben és ökológiai célokra használják. Díszértéke mérsékelt, inkább természetes hatású kertekben alkalmazzák. Fontos cserje a vadon élő állatok számára, termése táplálékforrás lehet.
Toxicitás
A növény mérgező, különösen a bogyók. Fogyasztásuk hányingert, hányást, hasmenést okozhat, ezért nem ehetők.
Etimológia
A Lonicera nemzetségnév Adam Lonitzer (Lonicerus) német botanikus nevét őrzi. A xylosteum görög–latin eredetű szó (xylon = fa, osteon = csont), jelentése „csontszerűen kemény fa”, ami a vesszők keménységére utal.
Krauss, J.C., Afbeeldingen der fraaiste, meest uitheemsche boomen en heesters (1802)
Afb. Boom. Heest.
(1802)
t. 32 (1840)
