Morfológia
A Lycium chinense (kínai ördögcérna, kínai lícium) lazán elágazó, lombhullató vagy enyhe klímán félörökzöld cserje, amely rendszerint 1–3 méter magasra nő. Hajtásai vékonyak, gyakran ívesen lehajlók, az idősebb ágakon rövid tövisek fejlődhetnek.
Levelei egyszerűek, ép szélűek, tojásdadok, elliptikusak vagy lándzsásak, 2–8 cm hosszúak. Gyakran kisebb csomókban helyezkednek el a rövidhajtásokon. A lomb világos- vagy középzöld színű.
Virágai a levelek hónaljában egyesével vagy kisebb csoportokban nyílnak. A tölcséres, ötkaréjú virágok halványlilák, ibolyás-rózsaszínek vagy lilásfehérek. Virágzása hosszú ideig, gyakran késő tavasztól őszig tart. Termése élénkpiros, tojásdad vagy hosszúkás bogyó, amely éréskor feltűnő díszítő értéket képvisel.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Kínában, Koreában, Japánban és Tajvanon fordul elő. Évszázadok óta termesztik, ezért eredeti természetes elterjedési területe részben nehezen határozható meg.
A mérsékelt égöv számos országában meghonosították, helyenként kivadult állományokat is alkot. Közeli rokona a termesztésben gyakrabban előforduló Lycium barbarum.
Ökológiai igények
A Lycium chinense napfénykedvelő növény, de félárnyékban is megél. A jó vízáteresztő képességű talajokat kedveli, ugyanakkor meglehetősen alkalmazkodóképes. Jól tűri a szárazságot, a nyári meleget és a gyengébb minőségű talajokat is.
Mérsékelten fagytűrő faj, a közép-európai teleket általában károsodás nélkül átvészeli. Erőteljes gyökérzetének köszönhetően kedvezőtlen körülmények között is fennmarad.
Felhasználás
A növény legfontosabb felhasználási területe a gyümölcstermesztés és a hagyományos kelet-ázsiai gyógyászat. Piros bogyói vitaminokban, ásványi anyagokban és antioxidánsokban gazdagok. Frissen, szárítva, teaként, levesekben vagy különféle élelmiszerek összetevőjeként fogyasztják.
Dísznövényként is ültetik, különösen termései és laza habitusa miatt. Sövényként vagy természetes hatású cserjecsoportokban is alkalmazható. Virágai számos beporzó rovart vonzanak.
Etimológia
A Lycium név az ókori görög Lykion földrajzi névből származik, amely Kis-Ázsia Lükiának (Lycia) területére utal; a nemzetség egyes fajait már az ókorban is ismerték. A chinense latin melléknév, jelentése „kínai”, amely a faj kelet-ázsiai, elsősorban kínai eredetére utal.
A magyar kínai lícium név a tudományos név közvetlen fordítása, míg az ördögcérna elnevezés a hosszú, kusza, gyakran tüskés hajtásrendszerre utal.
