Morfológia
A Magnolia acuminata (uborkafa, sárga magnólia) lombhullató, közepes vagy nagy termetű fa, amely rendszerint 20–30 méter magasra nő, kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet. Koronája fiatalon keskenyebb, később szélesen tojásdad vagy kerekded. Törzse egyenes, kérge szürkés, idősebb korban finoman repedezett.
Levelei nagyok, elliptikusak vagy tojásdadok, 10–25 cm hosszúak, ép szélűek, csúcsuk hegyes, középzöldek. Virágai késő tavasszal nyílnak, viszonylag kisebbek és kevésbé feltűnőek, mint más magnóliáké; színük zöldessárga vagy sárgászöld, ezért a lomb között kevésbé feltűnők. Termése összetett tüszőtermés, uborkára emlékeztető alakú, éréskor vöröses árnyalatúvá válik.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika keleti részén őshonos, az Egyesült Államok keleti és középső területein fordul elő. Természetes élőhelyein hegyvidéki és dombvidéki erdőkben, nedvesebb völgyekben található.
Ökológiai igények
A Magnolia acuminata napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A mélyrétegű, jó vízellátású, humuszban gazdag talajokat kedveli. A pangó vizet nem viseli el, de az üde körülményeket igényli. Fagytűrése jó, a hidegebb klímát is jól viseli, ezért sok más magnóliánál ellenállóbb. A szárazságot kevésbé tűri.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként és gyűjteményes növényként használják. Bár virágai kevésbé feltűnőek, fontos szerepe van a sárga virágú magnóliahibridek nemesítésében. Parkokban és nagyobb kertekben ültetik, ahol nagy termete érvényesül. Árnyékadó faként is használható.
Etimológia
A Magnolia nemzetségnév Pierre Magnol francia botanikus nevét őrzi. Az acuminata latin szó, jelentése „hegyes”, „kihegyezett”, ami a levelek csúcsára utal.
