Morfológia
A Magnolia × soulangeana ‘Alexandrina’ lombhullató, nagyobb cserje vagy kisebb fa, amely rendszerint 4–6 méter magasra, idősebb korban ennél valamivel nagyobbra is megnőhet. Koronája széles, lazán gömbölyded vagy terebélyes, ágrendszere idővel erőteljessé válik. Levelei nagyok, tojásdadok vagy visszás-tojásdadok, ép szélűek, közép- vagy sötétzöld színűek. A fajta legfőbb díszértékét a nagyon nagy, kehely alakú virágok adják. Ezek rendszerint lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak tavasszal. A virágok belül világosabbak, gyakran fehéresek, kívül rózsaszínes–bíboros árnyalatúak, összhatásuk elegáns és látványos. A virágzás tömegesen, kora tavasszal jelentkezik, ezért a növény ilyenkor különösen feltűnő.
Ökológiai igények
Az ‘Alexandrina’ napos vagy világos félárnyékos fekvésben fejlődik a legszebben. A széltől védett hely előnyös, mert a nagy virágokat az erős szél könnyen károsíthatja. A jó vízellátású, humuszban gazdag, üde, jó szerkezetű talajokat kedveli. A pangó vizet és a tartós kiszáradást egyaránt rosszul viseli. Enyhén savanyú vagy semleges talajban fejlődik a legszebben, meszes talajon gyengébb lehet a növekedése. Fagytűrése általában jó, de mivel korán virágzik, a késő tavaszi fagyok a virágdíszt károsíthatják.
Felhasználás
Elsősorban szoliter dísznövényként ültetik, mert virágzáskor önmagában is erős látványt ad. Kiváló választás előkertekbe, gyepfelületbe állítva, reprezentatív kertrészekbe vagy nagyobb díszcserje-csoportok közelébe. Olyan helyre érdemes ültetni, ahol virágzása tavasszal jól érvényesül. Széles koronája és nagy virágai miatt kisebb kertekben is tartható, de megfelelő helyet kell hagyni neki. Metszést általában nem igényel, inkább természetes formájában mutat a legszebben.
Etimológia
A Magnolia nemzetségnév Pierre Magnol francia botanikus nevét őrzi. A × soulangeana név arra utal, hogy hibrid eredetű növényről van szó; a fajcsoport nevét Étienne Soulange-Bodin francia kertészről és növénykedvelőről kapta. Az ‘Alexandrina’ fajtanév kertészeti név, amely egy kiválasztott, különösen díszes virágú változatot jelöl.
A Magnolia × soulangeana (így az ‘Alexandrina’ fajta is) a Magnolia denudata és a Magnolia liliiflora keresztezéséből származik; előbbitől a nagy, elegáns, világosabb virágformát, utóbbitól pedig a rózsaszínes–bíboros színeződést és a kissé kompaktabb növekedést örökölte, ami együtt a jellegzetes, kora tavasszal nyíló, két színű, kehely alakú magnóliavirágokat eredményezi.
