Morfológia
A Mahonia aquifolium (közönséges mahónia, oregoni szőlő) örökzöld, alacsony–közepes termetű cserje, amely általában 0,5–1,5 méter magasra nő. Habitusa sűrű, sarjakkal terjedő, gyakran telepeket képez. Levelei szárnyasan összetettek, több (5–9) levélkéből állnak; a levélkék fényes, sötétzöldek, bőrszerűek, szélük erősen szúrósan fogazott, a magyal leveleire emlékeztetnek. Télen gyakran vöröses vagy bronzos árnyalatot vesznek fel.
Virágai kora tavasszal nyílnak, élénksárgák, illatosak, tömött, felálló fürtökben jelennek meg. Termése kékesfekete, hamvas bevonatú bogyó, amely nyár elején érik.
Növényföldrajz
A faj Észak-Amerika nyugati részén őshonos, elsősorban az Egyesült Államok északnyugati területein (pl. Oregon). Természetes élőhelyein erdők aljnövényzetében, erdőszegélyeken és cserjésekben fordul elő.
Ökológiai igények
A Mahonia aquifolium félárnyékos vagy árnyékos fekvést kedvel, de napos helyen is megél, ha a talaj nem szárad ki. A humuszban gazdag, üde, jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legszebben. A szárazságot mérsékelten tűri, a pangó vizet nem viseli el. Fagytűrése jó, és városi környezetben is viszonylag jól alkalmazható.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként ültetik, különösen árnyékos kertrészekbe, fák alá, erdőkerti jellegű beültetésekbe. Örökzöld lombja, korai sárga virágzása és sötét termése miatt több évszakban is díszít. Talajtakaróként is használható, mivel sarjakkal terjed. Termése feldolgozva (pl. zselé, lekvár) felhasználható, bár nyersen savanykás.
Etimológia
A Mahonia nemzetségnév Bernard McMahon amerikai kertész nevéből származik. Az aquifolium latin szó, jelentése „éles levelű” vagy „tüskés levelű”, ami a levélkék szúrós szélére utal.
