Mahonia bealei - törzses mahónia, Beale-borbolya

jelenlegi hivatalos név: Berberis bealei

Általános jellemzés

• Család: Berberidaceae (borbolyafélék).

• Életforma: örökzöld cserje vagy kis fa, általában 2–3(–4) m magas, erősen felálló, kevéssé elágazó főhajtásokkal.

• Habitusa „szoborszerű”: meredek, merev hajtások, a növény fiatalon inkább oszlopos, később kissé szétnyíló koronát képez.

Levél

• Levélállás váltakozó, de páratlanul szárnyasan összetett levelekből áll (mahóniákra jellemző):

  • 20–50 cm hosszú levél,

  • 4–10 pár oldallevélke + egy nagy, végálló levélke.

• A levélkék bőrneműek, sötétzöldek, fényesek, szélük erősen tüskés-fogas, magyalra emlékeztetnek.

• A lomb egész télen zöld marad, időnként enyhén bronzosodhat.

Virág és termés

• Virágzás: késő téltől kora tavaszig (jellemzően február–április), amikor a legtöbb cserje még kopár.

• Virágok:

  • citromsárga, illatos,

  • hosszú, felálló fürtökben (racémekben) jelennek meg, akár 10–30 cm-es bugákban a hajtásvégeken.

• Termés:

  • kora nyártól őszig kékes- vagy lilásfekete, erősen hamvas bogyók,

  • laza fürtökben csüngenek, „szőlőfürt-szerű” hatást adnak,

  • a bogyóhéj savanyú, de ehető, főleg feldolgozva (dzsem, zselé, bor), magas C-vitamintartalommal.

Növényföldrajz, élőhely

• Őshonos: Kína középső–déli része; többek közt Anhui, Fujian, Guangdong, Guangxi, Henan, Hubei, Hunan, Jiangsu, Jiangxi, Shaanxi, Sichuan, Zhejiang tartományokból ismert.

• Természetes élőhelye: nyílt lomberdők, cserjések, 100–500 m tszf. magasság között.

Másodlagos elterjedés

• A 19. században díszcserjeként vitték Európába, majd Észak-Amerikába.

• A USA délkeleti részein (Alabama, Georgia, Észak-Karolina, Dél-Karolina, Tennessee stb.) kivadult, inváziós fajként terjed lomberdőkben, főleg azért, mert a madarak a bogyókat megeszik és a magot széthordják.

Etimológia és rendszertan

• Mahonia – a nemzetségnév Bernard McMahon (1775–1816) amerikai kertész, magkereskedő nevéből származik, aki a Lewis–Clark expedíció növényanyagának gondozásában is részt vett.

• bealei – Robert Fortune gyűjtötte először Anhui tartományban, majd a növényt Mr. Beale sanghaji kertjébe vitte, ahonnan Európába továbbították. Fortune Beale után nevezte el a fajt.

Névhasználat

• A modern rendszertan a mahóniákat többnyire a Berberis nemzetségbe olvasztja, ezért a növényt sok florában Berberis bealei néven találjuk.

• A kertészetben továbbra is nagyon gyakori a Mahonia bealei név – ez a gyakorlatilag használt dísznövény-név.

Kertészeti megjegyzés

• Igények:

  • félárnyék–árnyék, de a jó virágzáshoz legalább pár óra napfény kell,

  • üde, jó vízáteresztő talaj, enyhén savanyú–semleges kémhatással,

  • télállóság: kb. USDA 7–9 – hazai klímán védett fekvésben megbízható.

• Felhasználás:

  • téli–kora tavaszi virágdísz,

  • örökzöld háttér, árnyéki foltok élénkítése,

  • bogyói díszítenek és a madaraknak táplálékot adnak – ugyanakkor inváziós régiókban kerülendő.