Morfológia
A Malus trilobata — háromkaréjú alma, illetve régebbi nevén gyakran Eriolobus trilobatus — lombhullató kisebb fa vagy nagyobb cserje a rózsafélék családjából. Általában 5–10 méter magasra nő, kedvező termőhelyen ennél magasabb, karcsú koronájú fává is fejlődhet.
Legfeltűnőbb bélyege a levele. A levelek szórt állásúak, hosszú nyelűek, körvonalukban tojásdadok vagy széles tojásdadok, de mélyen háromkaréjúak, néha ötkaréjú benyomást is kelthetnek. A karéjok hegyesek, a levélszél fűrészes. A lomb ezért nem a legtöbb almafajra, hanem inkább juharra vagy galagonyára emlékeztet. Ősszel lombja sárgás, narancsos vagy vöröses árnyalatot vehet fel.
Virágai tavasszal nyílnak, fehérek vagy enyhén rózsás bimbóból fehéredők, többesével állnak sátorozó virágzatban. A virágok öttagúak, almavirágra jellemző szerkezetűek, porzókban gazdagok, rovarmegporzásúak.
Termése apró almatermés, többnyire gömbölyded vagy kissé körte alakú, sárgászöld, sárgásbarna vagy éréskor pirosas árnyalatú lehet. A termések kicsik, kemények, fanyarok, díszértékük inkább botanikai és madártáplálék szempontból jelentős.
Növényföldrajz
A Malus trilobata kelet-mediterrán és nyugat-ázsiai elterjedésű faj. Természetes areája szigetszerű, nem összefüggő, ezért ritka és növényföldrajzilag érdekes fajnak számít.
Előfordulása főként:
-
a Balkán déli részén,
-
Görögországban,
-
Kis-Ázsiában,
-
a Közel-Keleten,
-
Szíriában,
-
Libanonban,
-
Izrael és környező területek hegyvidékein,
-
Irán nyugati vagy északnyugati térségei felé
kapcsolódik.
Elsősorban melegebb, de nem szélsőségesen száraz, hegyvidéki vagy dombvidéki erdőszegélyekhez, nyílt erdőkhöz és cserjés élőhelyekhez kötődik.
Ökológiai igények
A Malus trilobata fényigényes vagy mérsékelten félárnyéktűrő faj. Legszebben napos, meleg, de nem túl száraz fekvésben fejlődik. Fiatalon némi félárnyékot elviselhet, idősebb korban azonban a jó koronafejlődéshez és virágzáshoz világos helyet igényel.
Kedveli:
-
a jó vízáteresztő talajt,
-
a mérsékelten üde vagy közepesen száraz termőhelyet,
-
a meszes vagy semleges kémhatást,
-
a mélyebb, tápanyagban közepesen gazdag talajt,
-
a meleg, védett fekvést.
A pangó vizet és a levegőtlen, tömörödött talajt rosszul tűri. Szárazságtűrése jobb lehet, mint sok kerti almafajtáé, de a tartós, szélsőséges nyári aszály visszavetheti a növekedését. Hidegtűrése mérsékelt-jó, de fiatal korban és kitett fekvésben a kemény kontinentális telek károsíthatják.
Magyarországon inkább gyűjteményes, arborétumi vagy különleges díszfaként jöhet szóba, meleg, napos, jó vízáteresztő talajú helyen.
Felhasználás
A Malus trilobata elsősorban botanikai és díszkertészeti értékű faj. Különlegességét mélyen karéjos levelei adják, amelyek erősen eltérnek a megszokott almafajok lombjától.
Felhasználható:
-
arborétumokban,
-
botanikus kertekben,
-
gyűjteményes kertekben,
-
ritka fás növényként,
-
kisebb díszfaként,
-
természetes hatású, meleg fekvésű kertrészekben,
-
madárbarát kertekben.
Díszértéke tavasszal a fehér virágzásban, nyáron a különleges levélformában, ősszel pedig a lombszíneződésben és apró termésekben rejlik. Termése emberi fogyasztásra nem jelentős, inkább vadgyümölcs jellegű, fanyar, kemény almatermés.
Nemesítési szempontból is érdekes lehet, mert levélformája, szárazságtűrése és különleges genetikai háttere eltér a közönséges alma legtöbb rokonától.
Etimológia
A Malus latin eredetű nemzetségnév, jelentése „almafa”, illetve „alma”. Már az ókori latinban is az almára és almafélékre használták.
A trilobata latin összetétel:
-
tri- = három,
-
lobatus = karéjos.
Jelentése „háromkaréjú”. A fajnév a növény legfeltűnőbb bélyegére, a mélyen háromkaréjú levelekre utal.
A korábbi Eriolobus nemzetségnév görög eredetű elemekből értelmezhető: az erion jelentése „gyapjú”, a lobos pedig „karéj” vagy „lebeny”. Ez a név a karéjos, részben szőrözött levelekre utalhatott. A mai használatban a fajt gyakran a Malus nemzetségbe sorolják, de a régi név még sok kertészeti és botanikai forrásban előfordul.
