Morfológia
A Melittis melissophyllum (méhfű vagy erdei méhfű) évelő, lágyszárú növény, amely rendszerint 30–60 cm magas. Rövid gyöktörzséből felálló, többnyire egyszerű vagy gyengén elágazó, négyszögletes szár fejlődik. Az egész növény finoman szőrös.
Levelei átellenes állásúak, tojásdadok vagy szélesen tojásdadok, hegyes csúcsúak, fűrészes szélűek. Alakjuk a citromfű (Melissa officinalis) leveleire emlékeztet, amire a fajnév is utal. Megdörzsölve kellemes, aromás illatot árasztanak.
Virágai a felső levelek hónaljában fejlődnek, rendszerint egyesével vagy párosával. A párta nagy, kétajkú, 3–5 cm hosszú, színe többnyire fehér vagy halvány rózsaszín, az alsó ajkon bíborvörös vagy lilás rajzolattal. Virágzási ideje május és július közé esik. A termés négy makkocskára eső résztermés.
Növényföldrajz
A faj Közép- és Dél-Európa, valamint Kis-Ázsia egyes területeinek őshonos növénye. Elterjedése az Ibériai-félszigettől Közép-Európán át a Balkánig és a Kaukázus előteréig húzódik. Magyarországon elsősorban domb- és hegyvidéki lombos erdőkben, gyertyános-tölgyesekben és bükkösökben fordul elő.
Ökológiai igények
A Melittis melissophyllum félárnyékos vagy világos árnyékos termőhelyeket kedvel. Humuszban gazdag, jó vízellátású, de jó vízáteresztő talajokon fejlődik a legszebben. Gyakran található mészkő- és dolomitalapkőzetű erdőkben. A tartós szárazságot rosszul viseli, ugyanakkor a mély árnyékot sem kedveli. Fagytűrése kiváló.
Felhasználás
Elsősorban természetközeli kertekben és árnyéki évelőágyásokban alkalmazzák dísznövényként. Nagy, feltűnő virágai és kellemes illatú lombja miatt értékes erdei évelő. Virágai jelentős nektárforrást biztosítanak a méhek és poszméhek számára. A népi gyógyászatban korábban enyhe nyugtatóként, görcsoldóként és illatos teaként is használták, bár napjainkban gyógyászati jelentősége csekély.
Etimológia
A Melittis név a görög melitta („méh”) szóból származik, utalva arra, hogy a növény virágai különösen vonzóak a méhek számára. A melissophyllum görög eredetű összetétel: melissa („méhfű”, „méh”) és phyllon („levél”), jelentése „citromfűlevelű” vagy „méhfűlevelű”. A magyar méhfű név egyszerre utal a növény méheket vonzó virágaira és a levelek citromfűre emlékeztető megjelenésére.
Curtis, J., British entomology (1837), vol. 6 (1823), t. 719
