Mespilus germanica - naspolya

EN: medlar
DE: Mispel
ES: níspero europeo

Jelenleg elfogadott név: Crataegus germanica (L.) Kuntze

Morfológia

A Mespilus germanica — közönséges naspolya — lombhullató cserje vagy kisebb fa a rózsafélék családjából. Többnyire 3–6 méter magas, ritkábban ennél nagyobbra is nőhet. Habitusa szélesen bokros, gyakran szabálytalan koronájú, idősebb korban kissé festői megjelenésű.

Hajtásai fiatalon molyhosak lehetnek, egyes vad alakok tövisesek, míg a termesztett fajták általában kevésbé vagy egyáltalán nem tövisesek. Levelei egyszerűek, szórt állásúak, hosszúkás-lándzsásak vagy visszás-tojásdadok, 6–12 cm hosszúak. A levéllemez ép vagy alig fűrészes szélű, felül zöld, fonákán gyakran szürkésen molyhos.

Virágai nagyok, magányosan nyílnak a hajtások végén, rendszerint májusban. Öttagúak, fehérek vagy enyhén rózsás árnyalatúak, a rózsafélékre jellemző sok porzóval. A virágzás késői, ezért a tavaszi fagyok kevésbé károsítják, mint sok korábban virágzó gyümölcsfajt.

Termése almatermés, gömbölyded vagy kissé lapított, barna, érdes héjú, a csúcsán feltűnően megmaradó, szétterülő csészelevelekkel. A termés keményen és fanyaran érik, fogyaszthatóvá rendszerint utóérés, puhulás, „szottyosodás” után válik. Ilyenkor húsa barnás, pépes, édes-savanykás, jellegzetes aromájú.

Növényföldrajz

A Mespilus germanica természetes elterjedése valószínűleg Délkelet-Európától Kis-Ázsián át a Kaukázus és Észak-Irán térségéig húzódik. A „germanica” fajnév ellenére nem Németország a természetes központja; Közép- és Nyugat-Európába részben termesztés révén került, majd többfelé meghonosodott vagy kivadult.

Elterjedési központjai:

• a Balkán,

• a Fekete-tenger vidéke,

• Kis-Ázsia,

• a Kaukázus,

• Észak-Irán,

• Délnyugat-Ázsia egyes részei.

Európa nagy részén régóta termesztett gyümölcsfa, ezért természetes, kivadult és ültetett előfordulásai sokszor nehezen választhatók szét.

Társulás

Természetes vagy féltermészetes előfordulásaiban melegkedvelő erdőszegélyekhez, cserjésekhez és szárazabb lombos erdőkhöz kötődik.

Jellemző élőhelyei:

• meleg erdőszegélyek,

• száraz tölgyesek szegélyei,

• molyhos tölgyesek,

• bokorerdők,

• cserjésedő gyepek,

• gyümölcsösök peremei,

• felhagyott kertek,

• mezsgyék.

Társulhat például tölgyekkel, virágos kőrissel, galagonyákkal, kökénnyel, vadrózsákkal, somokkal, sajmeggyel és más melegkedvelő cserjefajokkal. Kivadulva gyakran madarak által terjesztett cserjésekben jelenik meg.

Ökológiai igények

A naspolya fényigényes vagy mérsékelten félárnyéktűrő faj. Jó terméshozamot és szép koronát napos, meleg fekvésben ad.

Talajban nem túlságosan igényes, de legjobban:

• középkötött,

• jó vízáteresztő,

• mérsékelten üde,

• tápanyagban közepesen gazdag,

• meszes vagy semleges talajokon fejlődik.

A szárazságot viszonylag jól tűri, különösen idősebb korban, de a jó terméshez a kiegyenlített vízellátás kedvező. A pangó vizet és a tartósan levegőtlen, kötött talajt rosszul viseli. Hidegtűrése jó, Magyarország éghajlatán általában biztonságosan nevelhető.

Késői virágzása miatt kevésbé fagyérzékeny, mint sok korai virágzású gyümölcsfa. Betegségei általában nem súlyosak, de a rózsafélékre jellemző kórokozók — például tűzelhalás — kedvezőtlen körülmények között érinthetik.

Felhasználás

A Mespilus germanica régi, ma kissé háttérbe szorult gyümölcsfaj. Termése utóérve fogyasztható, nyersen is ehető, de feldolgozva gyakran értékesebb.

Felhasználható:

• házikertekben gyümölcsfaként,

• régi gyümölcsösökben,

• tájfajta- és génmegőrző ültetvényekben,

• madárbarát kertekben,

• természetközeli cserjecsoportokban,

• kisebb díszfaként vagy szoliterként.

Terméséből készülhet:

• lekvár,

• sajt,

• zselé,

• kompót,

• pálinka,

• likőr,

• süteménytöltelék.

Díszértéke sem elhanyagolható: nagy fehér virágai, érdekes barna termései, molyhos levelei és szabálytalan, öregedve festői koronája miatt kertészeti szempontból is értékes. A termések madarak és kisebb állatok számára is táplálékot adhatnak.

Etimológia

A Mespilus nemzetségnév görög–latin eredetű. Már az ókori szerzők is használták a naspolyára vagy hasonló gyümölcsű növényekre. A név a mediterrán térség régi gyümölcskultúrájához kapcsolódik.

A germanica latin fajnév jelentése „németországi”, „germán”. Ez azonban megtévesztő, mert a faj természetes elterjedési központja nem Németországban van. A név valószínűleg abból ered, hogy a növényt a leírás idején Közép-Európában, így német nyelvterületen is régóta termesztették és ismerték.

A magyar naspolya szó valószínűleg délszláv vagy balkáni közvetítéssel került a magyarba, ami jól illik a növény délkelet-európai és kis-ázsiai kapcsolataihoz.