Ostrya carpinifolia - komlógyertyán

Az Ostrya carpinifolia (magyarul: komlógyertyán), a nyírfafélék (Betulaceae) családjába tartozó lombhullató fafaj.

• Elterjedés: Dél- és Közép-Európa melegebb vidékein őshonos, különösen a Balkán-félszigeten, az Alpok déli lejtőin, valamint Észak-Itáliában. Előfordul kis foltokban Magyarország délnyugati részén is.

• Megjelenés: Közepes termetű fa, általában 15–20 m magasra nő, koronája szabálytalan, gyakran kissé kúp alakú. Kérge szürkésbarna, sötétbarna repedésekkel, idősebb korban pikkelyesen hámló.

• Levél: Hasonlít a gyertyán (Carpinus betulus) leveleihez – innen a neve is („carpinifolia” = „gyertyánlevelű”). A levelek váltakozó állásúak, tojásdad-lándzsásak, 5–12 cm hosszúak, dupla fűrészes szélűek. Fonákukon kissé szőrösek.

• Virág: Egylaki faj. A porzós barkák hosszúak, csüngők; a termős virágok rövidebb barkákban fejlődnek.

• Termés: Apró makkocskák, amelyeket felfújt, pergamenszerű, szalmasárga murvalevelek borítanak. Ezek fürtös terméságazatban helyezkednek el, sörkomlóra emlékeztető formát adva – innen az angol neve: hop-hornbeam.

• Élőhely: Fénykedvelő, meleg- és mészkedvelő faj. Szárazabb, sziklás, mészköves talajokon is megél. Gyakori elegyfája a cseres- és molyhostölgyes erdőknek.

• Faanyag: Kemény, szívós, sűrű rostú faanyaga nagyon értékes, főként szerszámnyélnek, kisebb használati tárgyaknak alkalmas.

• Az Ostrya nemzetségnév az ógörög ὄστρυα (óstrya) szóból származik, amelyet Theophrasztosz és más ókori szerzők használtak egy kemény fájú lombos fa megnevezésére.