Ostrya japonica jellemzése
Morfológia
Az Ostrya japonica lombhullató, kisebb vagy közepes termetű fa, rendszerint 10–20 méter magas. Koronája tojásdad vagy lazán kerekded, ágrendszere finoman elágazó. Kérge szürkésbarna, idősebb korban hosszanti irányban repedezett.
Levelei váltakozó állásúak, tojásdadok vagy elliptikusak, hosszú kihegyesedő csúccsal. Szélük kétszeresen fűrészes, a levélalap kissé aszimmetrikus lehet. A levélfelszín közép- vagy sötétzöld, enyhén érdes tapintású, fonákja világosabb és finoman szőrös. Ősszel sárgás árnyalatokra színeződik.
Virágai barkákban jelennek meg tavasszal. A porzós barkák hosszúkásak és csüngők, míg a termős barkák kisebbek. Termése apró makkocska, amelyet felfújt, papírszerű murvalevelek vesznek körül; a terméscsoport komlóra emlékeztető megjelenésű.
Növényföldrajz
A faj Kelet-Ázsiában őshonos, elsősorban Japánban, Koreában és Kína egyes részein fordul elő. Hegyvidéki lombos erdőkben, erdőszegélyeken és dombvidéki lejtőkön él.
Ökológiai igények
Az Ostrya japonica napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. A jó vízáteresztő, mérsékelten üde, humuszban gazdag talajokat kedveli. Viszonylag jól tűri a szárazabb időszakokat és a meszes talajokat is. Fagytűrése jó, és általában ellenálló, hosszú életű faj.
Etimológia
Az Ostrya görög eredetű név, amely a kemény fára utal. A japonica latin szó, jelentése „japán”, amely a faj kelet-ázsiai, különösen japán elterjedésére utal.
Megjegyzés
Az Ostrya japonica és az Ostrya carpinifolia (közönséges komlógyertyán) közeli rokon fajok, de több bélyeg alapján elkülöníthetők. Az Ostrya carpinifolia általában robusztusabb, erőteljesebb növekedésű fa, kérge mélyebben repedezett, levelei vastagabbak és durvább tapintásúak. Levelei rendszerint szélesebbek, erősebben erezettek és markánsabban kétszeresen fűrészesek. A faj mediterránabb jellegű, száraz, mészkedvelő erdőkben gyakori Dél- és Közép-Európában.
Az Ostrya japonica finomabb habitusú, elegánsabb megjelenésű faj. Levelei általában keskenyebbek, vékonyabb szövetűek és kevésbé durván érdesek. Koronája lazább, könnyedebb szerkezetű. Kelet-Ázsiában őshonos, párásabb, üdébb hegyvidéki lombos erdőkben él.
