Paliurus spina-christi - krisztustövis

Leírás

• Alak, méret: Erősen sarjadzó, tövises cserje vagy kis fa, többnyire 2–5(–6) m. Sűrű, kusza ágrendszer.

• Hajtások, tövisek: A rövid oldalágak páros tövissel végződnek: egy egyenes és egy kampós (visszahajló) tövis – kiváló bélyeg.

• Levelek: Váltakozó állású, kerekded–tojásdad (3–6 cm), erezetük háromerű (a levélalapból 3 főér indul). Szélük ép vagy finoman fűrészes, fényes-zöld; levélnyél rövid.

• Virág: Apró, sárgászöld bogernyőkben, illatos; késő tavasztól nyár elejéig.

• Termés: Jellegzetes, korong alakú, pergamenszerű szárnyú csonthéjas (diszkosz-szerű), középen kemény magházzal; nyár vége–ősz.

Növényföldrajz és ökológia

• Elterjedés: Mediterráneum és Elő-Ázsia – Dél-Európától a Balkánon és Kis-Ázsián át a Kaukázusig és Iránig.

• Élőhely: Meleg, száraz, sok napot kapó cserjések, erdőszegélyek, karsztbokorerdők, köves–mészköves lejtők; útszélek, parlagok.

• Talaj és tűrés: Mészkedvelő, kiváló aszály- és hőtűrés; a fagyos, tartósan hideg klímát kevésbé viseli (kb. USDA 7–9). Erős sarjadzóképesség.

• Magyarországon: Szórványosan dísznövényként ültetik; spontán előfordulása igen ritka vagy kétséges.

Etimológia és nevezéktan

• Nemzetségnév – Paliurus: ókori görög/latin eredetű név egy tövises cserjére.

• Fajnév – spina-christi: latinul „Krisztus tövise” – a hagyomány szerint a töviskorona készítésekor használt növény (a név szimbolikus; történeti bizonytalanságok vannak).

• Család: Rhamnaceae (bengefélék).

• Magyar nevek: krisztustövis, krisztustövis-cserje.

Megkülönböztető bélyegek

• Vs. Rhamnus lycioides / más bengefélék: a páros (egyenes + kampós) tövis és a korong alakú, szárnyas termés együttesen Paliurus-ra jellemző.

• Vs. Ziziphus fajok: hasonlóan háromerű levelek lehetnek, de a termés nem korong-szárnyú; a tövispár aránya és elhelyezkedése eltér.

Felhasználás, kezelés

• Dísz/élősövény: Jól nyírható, átjárhatatlan sövényt ad a kampós tövisek miatt; száraz, meszes helyekre kiváló.

• Gyógy-/népi használat: Egyes vidékeken kérgét/leveleit házi szerként használták; tudományos bizonyítottság korlátozott. Bogyók és növényi részek nagy adagban nem fogyasztandók.

• Kezelés/ápolás: Napfény, jó vízlefolyás, minimális öntözés; erős metszést is tűr. Fagyérzékenyebb tájakon téli takarás fiatal korban.