A "Parrotia" nemzetségnevet Friedrich W. Parrot (F. W. Parrot) német természettudós és utazó tiszteletére kapta. Parrot az 1820-as években gyűjtött növényeket a Kaszpi-tenger körüli hyrcaniai erdőkben (mai Észak-Irán és Kaukázus térsége), és 1829-ben ő hajtotta végre az első feljegyzett sikeres hegymászást az Ararátra.
Alapadatok
-
Család: varázsmogyoró-félék (Hamamelidaceae)
-
Élettartam: hosszú, több száz év
-
Méret/habitus: 6–10(–12) m magas, széles koronájú kis fa vagy többtörzsű nagy cserje; lassú–közepes növekedés
Kéreg, hajtás, rügy
-
Kéreg: tarka, lemezesen leváló, zöldes–szürkés–krémszínű és barnás foltokkal („mozaikos”, platánszerű) – díszérték télen is
-
Hajtás: íves, szürkésbarna; rügyek kicsik, barna pikkelyűek
Levelek
-
Lombhullató; tojásdad–elliptikus, 6–12(–15) cm
-
Szél: hullámos, gyakran enyhén csipkézett, levélalja kicsit aszimmetrikus
-
Tavasszal bronzos–vörhenyes, nyáron sötétzöld, ősszel kiemelkedően színes: citromsárga–narancs–tűzpiros–bordó mozaik egyszerre
-
Levélnyél rövid; vastag, bőrnemű lemez
Virág és termés
-
Nagyon kora tavasszal (február–március, lombfakadás előtt) nyílik
-
Virág: kicsi, sziromtalan; díszét a sötétbordó porzószálak adják („pelyhes piros pomponok”)
-
Termés: 2 rekeszű tok, apró magokkal; díszértéke csekély
Elterjedés, élőhely
-
Őshonos az Irán–Kaukázus térségében, hegyperemi lomberdőkben
-
Üde, mélyrétegű, jó vízáteresztő, többnyire gyengén savanyú–semleges talajokon érzi jól magát
-
Fény: napos–félárnyékos; a nagyon forró, száraz, szeles fekvéstől veszít díszértékéből
Ökológia, viselkedés
-
Szárazságtűrés közepes, beállt példányok elég ellenállók
-
Gyökérzet: viszonylag sekély, szélesen terül → fiatalon mulcs és öntözés aszályban hasznos
-
Jól tűri a városi klímát, betegség- és kártevőproblémája ritka
Felhasználás
-
Díszfa négyévszakos értékkel: téli kéreg, kora tavaszi piros virág, nyári fényes lomb, látványos őszi színeződés
-
Alkalmas szoliternek, nagyobb cserjecsoportba, előkertbe; többtörzsűre nevelve különösen dekoratív
