Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Parrotia persica - perzsa varázsfa

A "Parrotia" nemzetségnevet Friedrich W. Parrot (F. W. Parrot) német természettudós és utazó tiszteletére kapta. Parrot az 1820-as években gyűjtött növényeket a Kaszpi-tenger körüli hyrcaniai erdőkben (mai Észak-Irán és Kaukázus térsége), és 1829-ben ő hajtotta végre az első feljegyzett sikeres hegymászást az Ararátra.

Alapadatok

  • Család: varázsmogyoró-félék (Hamamelidaceae)

  • Élettartam: hosszú, több száz év

  • Méret/habitus: 6–10(–12) m magas, széles koronájú kis fa vagy többtörzsű nagy cserje; lassú–közepes növekedés

Kéreg, hajtás, rügy

  • Kéreg: tarka, lemezesen leváló, zöldes–szürkés–krémszínű és barnás foltokkal („mozaikos”, platánszerű) – díszérték télen is

  • Hajtás: íves, szürkésbarna; rügyek kicsik, barna pikkelyűek

Levelek

  • Lombhullató; tojásdad–elliptikus, 6–12(–15) cm

  • Szél: hullámos, gyakran enyhén csipkézett, levélalja kicsit aszimmetrikus

  • Tavasszal bronzos–vörhenyes, nyáron sötétzöld, ősszel kiemelkedően színes: citromsárga–narancs–tűzpiros–bordó mozaik egyszerre

  • Levélnyél rövid; vastag, bőrnemű lemez

Virág és termés

  • Nagyon kora tavasszal (február–március, lombfakadás előtt) nyílik

  • Virág: kicsi, sziromtalan; díszét a sötétbordó porzószálak adják („pelyhes piros pomponok”)

  • Termés: 2 rekeszű tok, apró magokkal; díszértéke csekély

Elterjedés, élőhely

  • Őshonos az Irán–Kaukázus térségében, hegyperemi lomberdőkben

  • Üde, mélyrétegű, jó vízáteresztő, többnyire gyengén savanyú–semleges talajokon érzi jól magát

  • Fény: napos–félárnyékos; a nagyon forró, száraz, szeles fekvéstől veszít díszértékéből

Ökológia, viselkedés

  • Szárazságtűrés közepes, beállt példányok elég ellenállók

  • Gyökérzet: viszonylag sekély, szélesen terül → fiatalon mulcs és öntözés aszályban hasznos

  • Jól tűri a városi klímát, betegség- és kártevőproblémája ritka

Felhasználás

  • Díszfa négyévszakos értékkel: téli kéreg, kora tavaszi piros virág, nyári fényes lomb, látványos őszi színeződés

  • Alkalmas szoliternek, nagyobb cserjecsoportba, előkertbe; többtörzsűre nevelve különösen dekoratív

  •  

 

persica.jpgCurtis, W., Botanical Magazine (1787-1948)
Bot. Mag.
vol. 94 (1868)
t. 5744

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek