Persicaria affinis 'Kabouter'

Jelenleg elfogadott név: Polygonum affine D. Don

Morfológia

A Persicaria affinis 'Kabouter' alacsony, szőnyegszerűen terjedő, lágyszárú évelő a keserűfűfélék családjából. Mai rendszertani felfogásban gyakran Bistorta affinis 'Kabouter' néven is szerepel, de a kertészeti gyakorlatban a Persicaria affinis név továbbra is gyakori.

Magassága általában 15–25 cm, virágzati szárakkal néha 30 cm körüli. Terjedő tövű, sűrű, alacsony levélszőnyeget képez. Nem magas, hanem inkább talajtakaró jellegű növény.

Levelei elliptikusak vagy lándzsásak, sötétzöldek, fényesek vagy félfényesek, többnyire ép szélűek. A lomb ősszel gyakran bronzos, vörösesbarna vagy bíboros árnyalatot kap, ami a virágzás után is díszítőértéket ad.

Virágzata rövid, tömött, hengeres füzér. A virágfüzérek a lomb fölé emelkednek, és nyár közepétől őszig hosszú ideig díszítenek. A virágok eleinte halvány rózsaszínűek vagy rózsásfehérek, majd érés közben mélyebb rózsaszínre, pirosas-rózsaszínre, végül barnásvörösre színeződhetnek. Egy tövön egyszerre több árnyalat is jelen lehet, ami finom színátmenetes hatást ad.

Növényföldrajz

Az alapfaj, a Persicaria affinis Ázsia magashegységi vidékeiről származik. Természetes előfordulása elsősorban a Himalája térségéhez, Nyugat-Kínához és a környező magasabb fekvésű területekhez kapcsolható.

Jellemző élőhelyei:

• hegyi rétek,

• üde lejtők,

• patakpartok,

• magashegységi gyepek,

• nyirkosabb, de jó vízáteresztő talajú nyílt termőhelyek.

A 'Kabouter' kertészeti fajta, természetes vad elterjedése nincs. Az alapfaj alacsony, tömött, talajtakaró jellegű szelekciója.

Ökológiai igények

Napos vagy félárnyékos fekvésben fejlődik jól. Teljes napon dúsabban virágzik, de ehhez elegendő talajnedvesség szükséges. Félárnyékban lombja üdébb maradhat, különösen melegebb, szárazabb kertekben.

Kedveli:

• az üde, mérsékelten nedves talajt,

• a humuszban gazdag közeget,

• a jó vízgazdálkodású, de nem pangó vizes talajt,

• a semleges vagy enyhén savanyú kémhatást.

A szárazságot kevésbé kedveli; tartós nyári aszályban visszafogottabban fejlődik, lombja perzselődhet vagy ritkulhat. Ugyanakkor a hideget jól tűri, és megfelelő helyen tartós, megbízható talajtakaró.

Terjedő tövű, de általában nem agresszíven invazív. Jó körülmények között szép zárt foltot képez.

Felhasználás

A 'Kabouter' kiváló alacsony talajtakaró, különösen ott, ahol hosszú virágzási időre és őszi lombszínre is szükség van.

Felhasználható:

• évelőágyások előterében,

• szegélynövényként,

• félárnyékos kertrészekben,

• sziklakertek nedvesebb, üdébb részein,

• kerti utak mentén,

• fák és cserjék előterében,

• vízparti vagy patakparti jellegű beültetésekben,

• nagyobb foltokban talajtakaróként.

Jól társítható például Geranium, Hosta, Alchemilla, Brunnera, Epimedium, Carex, Hakonechloa, alacsony páfrányok és árnyéktűrő hagymások mellé. Naposabb fekvésben díszfüvekkel, Nepeta, Salvia és alacsonyabb évelőkkel is jól használható.

Virágai beporzó rovarokat is vonzanak, bár fő díszértéke a hosszan tartó virágzás, az alacsony szőnyegszerű habitus és az őszi lombszíneződés együttese.

Etimológia

A Persicaria nemzetségnév a latin persica, vagyis „őszibarack” szóból ered; eredetileg egyes fajok leveleinek baracklevélre emlékeztető alakjára utalt.

A Bistorta név a latin bis = „kétszer” és tortus = „csavart” szavakból származik, és egyes fajok csavarodott, görbült gyöktörzsére utal.

Az affinis latin fajnév jelentése „rokon”, „hasonló”, „közel álló”. Botanikai nevekben gyakran arra utal, hogy a faj egy másik, ismert fajhoz hasonló megjelenésű.

A 'Kabouter' holland fajtanév, jelentése „manó”, „törpe”. Ez nagyon találó, mert a fajta alacsony, tömött, szőnyegszerű növekedésű, vagyis a nemzetség több magasabb díszkerti képviselőjéhez képest kifejezetten apró termetű.