Petteria ramentacea - albánzanót

Morfológia

A Petteria ramentacea (Petter-cserje) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába tartozó lombhullató cserje vagy kisebb fa. Rendszerint 2–5 méter magasra nő, ritkán a 8 métert is elérheti. Koronája laza, szabálytalan, gyakran többtörzsű.

Fiatal hajtásai zöldek, később szürkésbarnává válnak. Levelei szórt állásúak, egyszerűek, elliptikusak vagy tojásdadok, 3–8 cm hosszúak, ép szélűek, rövid nyelűek. Ez különösen figyelemreméltó, mert a pillangósvirágúak között az egyszerű levelek viszonylag ritkák.

Virágai május–júniusban nyílnak. Az élénksárga, erősen illatos pillangós virágok rövid fürtökben vagy csomókban helyezkednek el a hajtásokon. Virágzása igen feltűnő és díszes. Termése lapított, hosszúkás hüvely, amely több magot tartalmaz.

Növényföldrajz

A faj a Balkán-félsziget bennszülött növénye. Természetes előfordulása Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Albánia, Észak-Macedónia és Szerbia egyes területeire korlátozódik.

Elterjedése viszonylag szűk, ezért balkáni flóraelemnek tekinthető. A természetben elsősorban mészkőhegységekben és szubmediterrán területeken fordul elő.

Társulás

A Petteria ramentacea elsősorban melegkedvelő tölgyesek, molyhos tölgyesek, karsztbokorerdők és sziklagyepekkel mozaikos cserjések növénye.

Gyakori társuló fajai lehetnek:

• molyhos tölgy (Quercus pubescens),

• virágos kőris (Fraxinus ornus),

• cserszömörce (Cotinus coggygria),

• húsos som (Cornus mas),

• különböző borókafajok (Juniperus spp.).

Sok helyen az erdő és a nyílt sziklagyep közötti átmeneti zónák jellegzetes cserjéje.

Ökológiai igények

Kifejezetten fényigényes és melegkedvelő faj. A száraz, napos fekvéseket kedveli, ahol más cserjék már nehezebben maradnak fenn.

Legjobban:

• mészkövön vagy dolomiton,

• jó vízáteresztő képességű talajokon,

• sekély termőrétegű karsztterületeken,

• szubmediterrán klímán fejlődik.

Jól tűri a nyári aszályt és a magas hőmérsékletet. Nitrogénkötő gyökérgümői révén tápanyagszegény talajokon is megél.

Etimológia

A Petteria nemzetséget Franz Petter tiszteletére nevezték el, aki jelentős kutatásokat végzett a dalmáciai növényvilág területén.

A ramentacea latin eredetű szó, a ramentum („forgács”, „pikkely”, „apró hártyás képződmény”) szóból származik. A név valószínűleg a rügyek vagy fiatal hajtások apró pikkelyszerű képleteire utal.

A Petteria ramentacea különleges helyet foglal el az európai flórában, mivel a nemzetség egyetlen faja (monotipikus nemzetség), és a Balkán-félsziget egyik jellegzetes, reliktum jellegű cserjéjének tekinthető.