Phillyrea angustifolia - keskenylevelű olajfagyal

Jellemzés (morfológia, ökológia)

• Életforma: sűrűn elágazó, örökzöld cserje (ritkán kis fa), többnyire 2–5(–6) m magas.

• Levél: átellenes állású, keskeny lándzsás–majdnem fonalas, 3–4 cm hosszú, fényes sötétzöld, ép szélű levelek.

• Virág: apró, zöldes-/krémfehér, illatos; többnyire tavasz végén – kora nyáron nyílik (ápr.–jún.).

• Termés: kisméretű, kékes-fekete csonthéjas bogyó (olajbogyóra emlékeztet), <1 cm. Nem ehető!

• Élőhely és tűrés: tipikus mediterrán makki/garrigue faj; napos, száraz, gyakran mészköves lejtőkön és tengerparti állományokban (dűnesöv-, fenyő-, örökzöld tölgy- és olajfa-társulásokban) állandó eleme. Szél- és sós permet tűrő, kifejezetten szárazságtűrő cserje, ezért gyakori a partvidékeken. 

Növényföldrajzi jellemzés

• Őshonos elterjedés: Nyugati és Középső Mediterráneum – Portugáliától és Spanyolországtól Franciaország (D), Olaszország (beleértve több szigetet), Szicília/Szardínia, Balkán nyugati része egészen Albániáig

• Élőhely-kategóriák (EUNIS): jellemző komponense a Mediterrán maquis és arboreszcens matorrál (S51), a bázis-kedvelő és savanyú garrigue (S61–S62), továbbá a Mediterrán parti dűnesövények és fenyőerdők (N1B, N1G).

• Természetvédelmi státusz Európában: nem értékelt az IUCN európai listán (N/A), szélesen elterjedt, lokálisan gyakori.

Etimológia

• Nemzetségnév – Phillyrea: az ókori görög φιλύρεα / philyréa (ill. philyra) névből; ezt Dioszkoridész és Theophrasztosz is használta olajfához hasonló levelű örökzöldekre. A modern botanikai latin innen vette át a „Phillyrea” alakot. Néhány forrás szerint a szó akár nem görög eredetű jövevényszó is lehet; népszerű magyarázatok a mitológiai Philyra nimfára utalnak, de ez inkább utólagos értelmezés.

• Fajnév – angustifolia: klasszikus latin összetétel: angustus = ‘szűk, keskeny’ + folium = ‘levél’, vagyis „keskenylevelű”.