Morfológia
A Phillyrea latifolia (széleslevelű fillirea) örökzöld, sűrűn elágazó cserje vagy kisebb fa, rendszerint 3–8 méter magas, kedvező körülmények között fává is fejlődhet. Habitusa tömött, koronája kerekded vagy szabálytalanul terebélyes. Hajtásai barnásak, idővel fásodók.
Levelei átellenes állásúak, széles tojásdadok vagy elliptikusak, bőrszerűek, fényes sötétzöldek, szélük többnyire ép vagy enyhén fogazott. A levelek szélesebbek és rövidebbek, mint a rokon Phillyrea angustifolia-nál.
Virágai kicsik, zöldesfehérek, tavasszal nyílnak a levélhónaljakban, nem feltűnők. Termése apró, gömbölyded, éréskor kékesfekete csonthéjas, az olajbogyóra emlékeztető.
Növényföldrajz
A faj a mediterrán térségben őshonos, Dél-Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten fordul elő. Természetes élőhelyein örökzöld cserjésekben (macchia), erdőszegélyeken és sziklás, száraz lejtőkön található.
Ökológiai igények
A Phillyrea latifolia fényigényes és melegkedvelő. Jól tűri a szárazságot, a hőséget és a szegény, köves talajokat. A jó vízáteresztő talaj elengedhetetlen, a pangó vizet nem viseli el. A mediterrán klímához jól alkalmazkodott, a sós levegőt és a szelet is viszonylag jól tűri. Fagytűrése mérsékelt, ezért hidegebb területeken védett fekvést igényel.
Felhasználás
Elsősorban díszcserjeként és sövénynövényként alkalmazzák mediterrán és szárazságtűrő kertekben. Jól nyírható, ezért formára alakított sövényekhez is alkalmas. Szoliterként vagy cserjecsoportokban is mutatós, különösen örökzöld lombja miatt.
Toxicitás
A növény nem számít erősen mérgezőnek, de termése nem fogyasztható, és nagyobb mennyiségben enyhe emésztőrendszeri panaszokat okozhat. Dísznövényként kezelendő.
Etimológia
A Phillyrea név az ókori görög növénynévből ered, amely örökzöld cserjékre utalt. A latifolia latin szó, jelentése „széles levelű” (latus = széles, folium = levél), ami a faj jellegzetesen szélesebb leveleire utal.
Sibthrop, J., Smith, J.E., Flora Graeca (1806-1840)
Fl. Graec.
vol. 1 (1806)
t. 2 p. 2
