Phillyrea latifolia - széleslevelű olajfagyal

• Életforma: örökzöld, sűrű ágrendszerű cserje vagy kis fa; általában 3–8(–10) m, ritkán nagyobb.

• Levél: átellenes, bőrnemű, fényes sötétzöld, széles lándzsás–tojásdad (többnyire 5–12 cm); a P. angustifolia-nál szélesebb, innen a név.

• Virág: apró, zöldes–fehéres, illatos, tavasz végén–kora nyáron tömegesen nyílik; jó méhlegelő.

• Termés: kicsi, olajbogyóra emlékeztető feketedő csonthéjas bogyó; madarak kedvelik, ember számára nem étkezési növény.

• Kéreg/hajtás: fiatalon zöldes–szürkés, idővel sötétedő, finoman repedező kéreg.

Élőhely és ökológia

• Elterjedés: a Földközi-tenger térségének tipikus eleme (Iberiai-félsziget–Francia Med.–Olaszország–Balkán–Égeikum–Észak-Afrikáig).

• Élőhely: maquis/garrigue, tengerparti bozótosok, örökzöld tölgyesek, gyakran mészkövön.

• Tűrés: kiváló szárazság- és sóspermet-tűrés, szél- és várostűrő; jól nyírható (sövény, topiária).

Kertészeti tudnivalók

• Fekvés/talaj: napos–félárnyékos; jó vízáteresztésű, akár meszes talaj.

• Metszés: jól viseli az erős metszést, sövénynek is alkalmas.

• Szaporítás: félfás dugvánnyal nyáron; magról lassú és változékony.

•  

• Mérgezőség: általánosan nem tekintik mérgezőnek, de a termés nem ehető – kezeld „nem fogyasztható”-ként.

Megkülönböztetés a rokon fajtól

• P. latifolia: levelek szélesebbek, koronája gyakran tömörebb, habitusa erőteljesebb.

• P. angustifolia: keskeny, majdnem fonalas levelek; általában lazább megjelenés.

Etimológia

• Phillyrea: az ókori görög φιλύρεα/„philyréa” névből (olajfához hasonló levelű örökzöldek).

• latifolia: latin latus = „széles” + folium = „levél” → „széles levelű”.