-
Életforma: örökzöld, sűrű koronájú cserje vagy kis fa; kb. 4–6(–12) m természetes élőhelyen, kertben gyakran 3–6 m (faként 10 m+ is lehet).
-
Kéreg, hajtás: idősebb korban szürkés–vörösesbarna, lemezesen hámló kéreg.
-
Levél: fényes, bőrnemű, elliptikus–lándzsás, finoman fűrészes szélű; a friss hajtások pirosasak, majd sötétzöldre érnek.
-
Virág: késő tavasz–kora nyár, apró fehér virágok nagy, lapított bugákban; erős, sokak számára kellemetlen illat.
-
Termés: ősszel érő piros pomum (apró „almácska”), a télen is a növényen maradhat; madarak (pl. csonttollúak, rigók) terjesztik.
-
Kémia / mérgezőség: levelekben cianogén glikozidok vannak (fotíniákra jellemző); emberi fogyasztásra nem alkalmas.
Kertészeti tudnivalók
-
Fekvés/talaj: napos–félárnyékos; jó vízáteresztésű talaj.
-
Gondozás: viszonylag szárazságtűrő, jól nyírható (sövénynek is). A nem megfelelő fekvésben/öntözés mellett Entomosporium levélfoltosságra hajlamosak a fotíniák – napos hely és jó légmozgás előny.
-
Megjegyzés a nevekről: a díszkertekben gyakori Photinia × fraseri (‘Red Robin’ stb.) hibrid, nem azonos a vad típusfajjal (P. serratifolia), de küllemük hasonló lehet.
Növényföldrajz
-
Őshonos elterjedés: Kelet- és Délkelet-Ázsia: Kína középső–déli részei, Tajvan, Déli Japán (Nansei-shotō/Rjúkjú-szigetek), továbbá Fülöp-szigetek, Indonézia (egyes szigetek; Szumátra kérdéses), és India bizonyos területei.
-
Élőhely: vegyes lomberdők, hegyoldalak, patakvölgyek, utak menti cserjések; tengerszinttől ~2500 m-ig.
-
Naturalizálódás: dísznövényként világszerte ültetik; helyenként kivadul (pl. Délkelet–USA egyes államai).
Etimológia
-
Nemzetségnév – Photinia: újlatin név a görög φωτεινός / phōteinós („fényes, ragyogó”) szóból – utalás a fajok fényes, csillogó leveleire. A nevet a 19. század elején vezették be kertészeti-botanikai irodalomban.
-
Fajnév – serratifolia: klasszikus latin összetétel: serrātus („fűrészes szélű”) + folium („levél”) → „fűrészes szélű levelű”.
-
Gyakori szinonima – Photinia serrulata: a serrulātus/-a/-um a serra („fűrész”) kicsinyítő képzős alakja („finoman fűrészes”), ugyanarra a levélszél-jegyre utal, csak finomabb fogazást sugall.
