Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Picea abies - közönséges lucfenyő

abies.jpgDuhamel du Monceau, H.L., Traité des arbres et arbustes, Nouvelle édition [Nouveau Duhamel] (1800-1819)
Traité Arbr. Arbust., ed. 2
vol. 5 (1812)
t. 80

 

Jellemzés (morfológia, ökológia)

  • Életforma: örökzöld, karcsú koronájú fa; természetben többnyire 30–45(–50+) m magas, 1–1,5 m törzsátmérővel. Koronája keskeny kúp, az oldalágak vízszintesek, a hajtásvégek lehajlók.

  • Kéreg/hajtás: fiatalon vékony és simább, idővel vörösesbarna, pikkelyesen leváló kéreg.

  • Tű: 4 élű, kissé szúrós, 1–2,5 cm hosszú, egyenként áll a rövidhajtásokon; erősen illatos, ha megdörzsöljük.

  • Toboz: megnyúlt, 10–18(–20) cm, érve barnára vált és egészben hullik le (a pikkelyek nem nyílnak fel).

  • Szaporodás: egylaki; a porzós tobozok pirosas–sárgák, a termősek zöldes–pirosak; szélporzás.

  • Gyökérzet: többnyire sekély, ezért széldöntésre és aszályra érzékenyebb; hűvös, párás klímát kedvel.

  • Ökológiai igény: fényben közepesen igényes, ifjan árnyéktűrő; hűvös, csapadékos klímán, savanyú, humuszos (podzolos) talajokon érzi jól magát; hőt és tartós szárazságot rosszul tűr.

  • Élettartam: rendszerint 200–400 év, kedvező helyen tovább is.

Növényföldrajz 

  • Őshonos elterjedés: Európa boreális és hegyvidéki öve – Skandináviától és a Balti-vidéktől Közép- és Kelet-Európa magashegységeiig (Alpok, Kárpátok, Dinaridák, Balkán), keleten Nyugat-Oroszországig, ahol a szibériai luc (P. obovata) felé hibridzóna (P. × fennica) alakul ki.

  • Magassági öv: a Északon tengerszintig leér, a Alpokban ~800–1 900 m, a Kárpátokban ~900–1 600 m a fő tömege.

  • Élőhely: hűvös, csapadékos luc- és lucos keverékerdők; tőzegmohás–mocsaras állományokban is megjelenhet.

  • Magyarország: nem őshonos, főként telepített (erdészeti és díszkerti) állományokban fordul elő; síkvidéken és melegebb tájon aszály- és kártevőérzékeny.

Kertészeti/erdészeti megjegyzések

  • Felhasználás: fontos faanyag (építő- és hangszerfa), karácsonyfa; parkokban nagy tér kell.

  • Egészségügy: melegedő, szárazabb klímán hajlamos szúkárosításra (pl. Ips typographus), széldöntésre, szárazság-károkra; városi hőszigetekben nem ideális.

  • Alternatíva alacsonyabb fekvésre: kevert, változatos elegyű ültetés; szárazságtűrőbb fenyő- vagy lombos társítás.

Rovarkártevők

  • Betűző szú (Ips typographus), kis fenyőszú (I. duplicatus), kis kéregszú (Pityogenes chalcographus) – frissen legyengült/feldöntött fák kérge alatt járatrendszer, fűrészporos „lisztszerű” kilökődés; gyorsan pusztít.
    Teendő: szúfogó csapdák csak megfigyelésre; a fertőzött, frissen szúzott fa azonnali kitermelése-kérgezése/elszállítása. Megelőzés: aszály és széldöntés minimalizálása, jó termőhely.

  • Zöld luclevéltetű (Elatobium abietinum) – tél végén–kora tavasszal tömegesedik; sárguló, majd lehulló tavalyi tűk, ragacsos mézharmat.
    Teendő: öntözési stressz csökkentése; természetes ellenségek kímélése; kis fákon lemosás/zuhany, erős fertőzésnél célzott szer tavasszal.

  • Fenyő-gubacstetvek (Adelges abietis és rokon fajok)ananász/gubacs-szerű képletek a hajtásvégeken; díszkértben zavaró, de ritkán életveszélyes.
    Teendő: fertőzött hajtások nyár elején kivágása és megsemmisítése.

  • Luc fűrészlegyek (Cephalcia spp.) – hernyószerű lárvák rágják a tűket; kopaszodó ágrészek.
    Teendő: mechanikai gyűjtés kis egyedeken; erős fertőzés ritkább.

  • Luc-tűatka (Oligonychus ununguis) – száraz, forró nyarakon; szürkészöld, foltos tűk, finom szövedék.
    Teendő: poros lomb lemosása, párásítás elkerülése mellett stresszcsökkentés; szükség esetén atkaölő.

Gombabetegségek

  • Gyökér- és tőkorhadások:

    • Heterobasidion annosum (gyűrűs tuskógomba) – hirtelen lankadás, barna tűhullás, gyökér/alsó törzs fehérkorhadása.

    • Armillaria spp. (mézgomba) – gyökérnyaki mézgásodás, fehéres micéliumpapír a kéreg alatt.
      Teendő: fertőzött fák eltávolítása, tuskózás; újratelepítésnél nem-fenyő váltófaj, jó vízelvezetés.

  • Tűbetegségek / levélfoltosság:

    • Rhizosphaera kalkhoffiiegyenletes barna majd lehulló tűk, gyakran belülről kifelé.

    • Lirula macrospora (régebben Leptostroma) – tavaszi tűhullás, a tavalyi tűkön fekete termőtest-sorok.

    • Rozsdák (Chrysomyxa abietis, C. rhododendri) – narancssárga spóratelepek, torzuló tűk.
      Teendő: koronaszellőzés, öntözésnél ne érje a lombot; erős fertőzésnél rézmentes (díszfenyő-toleráns) gombaölő a tavaszi kihajtáskor és nyár elején, a címke szerint.

  • Hajtás- és ágelhalás: Sirococcus conigenus, Cytospora/Leucostomavéletlenszerű elszáradó oldalágak, kéregrák, gyantafolyás.
    Teendő: szaniter metszés száraz időben az ép részig, sebfelület kicsi legyen; stresszcsökkentés.

Egyéb problémák

  • Aszály/hőstressz + sekély gyökérzet → csúcsszáradás, tűperzselés;
  • Széldöntés/szélkár a gyökérzet sekélysége miatt;

  • Talajtömörödés, pangó víz → gyökérlégzés-csökkenés, gombák elszaporodása;

  • Só- és légszennyezés (útmenti, városi helyek) → tűszáradás, elszíneződés.

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek