Picea asperata - kínai luc

Jellemzés (morfológia, ökológia)

• Életforma: örökzöld fa, többnyire 25–40(–45) m magas, karcsú, sűrű kúpkoronával.

• Hajtás/kéreg: fiatal hajtások gyakran finoman szőrösek (pelyhesek), a kéreg idővel szürkésbarna, pikkelyesen leváló.

• Rügyek: kicsi–közepes, többnyire gyantásak.

• Tűk: 1,2–2,5 cm, négyélű, elég merevek, szürkés-/kékeszöld árnyalatúak; sűrűn állnak a rövidhajtásokon.

• Toboz: 6–12(–15) cm, hengeres; pikkelyszélei jellegzetesen egyenetlenek/rojtosak („lerágottak”) – jó határozóbélyeg. A toboz éretten egészben hullik.

• Ökológia: hideg, csapadékos hegyvidéki klímát kedvel; a tartós hőség és szárazság nem előnyös. Gyakran alkot elegyes állományokat Abies, Larix és más lucfajokkal.

Növényföldrajz

• Őshonos: Kína nyugati–középső hegységei, főként Szecsuan (Sichuan), továbbá Gansu, Shaanxi, Qinghai és É-Yunnan egy része.

• Magassági öv: nagyjából 1 600–3 600 m; hűvös, párás montán–szubalpin öv.

• Élőhely: meredek északi lejtők, völgyoldalak, folyóvölgyek; mély, savanyú, humuszos talajokon, felhőerdő-jellegű környezetben.

• Megjegyzés: több alfajt/variánst írtak le (pl. var. heterolepis, var. microcarpa, var. aurantiaca), de a taxonómia változékony, a határok nem mindenütt egységesek.

Kertészeti–erdészeti vonások

• Díszérték: finom textúrájú, kékeszöld lomb; szép, hengeres tobozok.

• A hűvös nyarat szereti; sík, meleg, száraz klímán legyengül.

• Felhasználás: parkfaként, gyűjteményes kertekben; faanyaga a hazájában építőfa.

Etimológia

• Picea: latin pīcea = „szurokfenyő / lucfenyő”, a pix, pīcis („szurok, gyanta”) szóból.

• asperata: latin asper(-) = „érdes, durva” + -atus/-ata → „érdes felületű”; utalás a durván fogazott/rojtos tobozpikkely-szélekre (és részben a pelyhes hajtásfelszínre).

Picea asperta és Picea abies összehasonlítása