Morfológia
A Picea chihuahuana (chihuahuai lucfenyő) örökzöld, közepes termetű tűlevelű fa, amely általában 20–30 méter magasra nő. Koronája fiatalon keskeny kúp alakú, később lazábbá, szabálytalanabbá válhat. Ágrendszere viszonylag ritkább, mint sok más lucfenyőnél, az ágak többnyire vízszintesen állnak vagy kissé lehajlanak. Kérge szürkésbarna, idősebb korban repedezett.
Tűlevelei merevek, 1,5–3 cm hosszúak, többnyire sötétzöldek vagy kékeszöld árnyalatúak, gyakran kissé vastagabbak, mint az európai lucfenyőnél. A tűk csúcsa hegyes, szúrós. Tobozai csüngők, közepes méretűek, hengeresek, éréskor barnák. A tobozpikkelyek viszonylag vékonyak, enyhén hullámos szélűek.
Növényföldrajz
A faj Észak-Mexikó hegyvidékein őshonos, elsősorban Chihuahua és Durango állam területén. Természetes előfordulása erősen korlátozott, elszigetelt populációkban található meg, jellemzően középhegységi és magasabb fekvésű területeken. Gyakran elegyes erdőkben fordul elő más tűlevelű fajokkal együtt.
Ökológiai igények
A Picea chihuahuana hűvösebb, hegyvidéki klímához alkalmazkodott, ahol a csapadék viszonylag egyenletesen oszlik el. Az üde, jó vízellátású, de jó vízáteresztő talajokat kedveli, különösen a savanyú vagy enyhén savanyú közeget. A pangó vizet nem viseli el. A szárazságot rosszul tűri, ezért kiegyenlített vízellátást igényel. Fagytűrése mérsékelt–jó, de inkább kiegyenlített, nem szélsőséges klímában fejlődik jól.
Felhasználás
Elsősorban gyűjteményes növényként és dendrológiai különlegességként tartják számon. Ritkasága miatt arborétumokban, botanikus kertekben és fenyőgyűjteményekben ültetik. Díszértékét különleges megjelenése és ritkasága adja, de általános parkfaként ritkán alkalmazzák. Természetes élőhelyén faanyagként kisebb jelentőséggel bír, de korlátozott elterjedése miatt nem számít fontos gazdasági fajnak.
Etimológia
A Picea latin eredetű név, a lucfenyők klasszikus megnevezése. A chihuahuana fajnév Chihuahua nevéből származik, utalva a faj természetes előfordulási területére Észak-Mexikóban.
