Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Picea koyamae - koreai luc, koyama-luc

abies vs koyomae.png

Jellemzés

  • Életforma, méret: örökzöld fa, általában 25–30 m (helyenként kisebb), karcsú kúpkoronával. Kérge barna, idővel lemezesen leváló, az idős fákon sötétebb és repedezett.

  • Hajtás, rügy: fiatal sárgás-/narancsbarna hajtások, a gyengébb oldalhajtások barázdáiban pelyhesedhetnek; a rügyek nagyon gyantásak

  • Tű: (6–)8–15(–20) mm, négyélű, sötét kékeszöld (glaukus), a vezérhajtásokon erősen felfelé állók; a csúcs hegyes, de nem szúrós (ifjú korban lehet hegyesebb). 

  • Toboz: (3–)4–9(–10) cm, ovoid–hengeres; éretlenül zöldes vagy bíborzöld, éréskor világos–majd sötétbarna; a tobozpikkely felső széle lekerekített vagy finoman fogacskás, a pikkely 6–18 × 6–12 mm

Növényföldrajz (elterjedés, élőhely)

  • Őshonos: Közép-Honshū két hegysége – Yatsugatake (Yamanashi) és Akaishi (Nagano). 1500–2000 m magasságban, vegyes hegyvidéki fenyvesekben (pl. Abies homolepis, A. veitchii, Larix kaempferi) kis, szigetszerű állományokban fordul elő.

  • Állományhelyzet: rendkívül szűk elterjedés (<100 km² kiterjedés), <1000 idős egyed; a természetes felújulást viharok/erdőgazdálkodás akadályozzák. Veszélyeztetettség: CR – Kritikus (IUCN). 

  • Picea koyamae – védettség

    • IUCN Vörös Lista: Kritikusan veszélyeztetett (CR) – rendkívül szűk elterjedés (közép-Honshū, néhány hegycsoport), kicsi és szigetszerű állományok, gyenge természetes felújulás; viharok, erdőgazdálkodási múlt és élőhely-töredezettség miatt sérülékeny.

    • Japánban: természetes állományai állami/erdőrezervátumi oltalom alatt állnak; a faj védett, a vadon élő példányok gyűjtése tilos.

    • Nemzetközi kereskedelem: nem CITES-listás; kertészeti forgalomban csak szaporítóanyagból (oltvány, faiskolai eredet) származó növények javasoltak.

    • Védelem fókusza: élőhelymegőrzés, felújítás/utánpótlás támogatása, ex situ (magbank, arboretum) állományok fenntartása.

Etimológia

  • Picea: latin pīcea = „szurokfenyő/luc” (a pix = szurok szóból).

  • koyamae: Koyama Mitsua/Mitsuo (1885–1935) japán botanikus tiszteletére, aki 1911-ben találta a fajt a Yatsugatake-hegységben; Shirasawa írta le 1913-ban. Az eredeti „koyamai” írásmód tipográfiai hiba, amelyet később koyamae-ra javítottak. 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek