Morfológia
A Picea orientalis (keleti lucfenyő) örökzöld, közepes vagy nagy termetű tűlevelű fa, amely rendszerint 30–40 méter magasra nő. Koronája fiatalon szabályos, keskeny kúp alakú, később is viszonylag tömött, lefelé hajló ágakkal. Törzse egyenes, kérge szürkésbarna, idősebb korban finoman repedezett.
Tűlevelei rövidek (általában 5–10 mm), sűrűn állók, fényes sötétzöldek, a hajtásokhoz simuló hatásúak, ezért a lomb különösen tömött és finom textúrájú. A fiatal hajtások gyakran világosabb, sárgászöld árnyalatúak. Tobozai hengeresek, 5–10 cm hosszúak, kezdetben zöldesek vagy vörösesek, éréskor barnák, lecsüngők.
Növényföldrajz
A faj a Kaukázus és Kis-Ázsia (különösen Északkelet-Törökország és Grúzia) hegyvidéki területein őshonos. Természetes élőhelyein hűvös, csapadékos hegyvidéki erdőkben, gyakran más tűlevelű fajokkal együtt alkot állományokat.
Ökológiai igények
A Picea orientalis félárnyéktűrő, de napos fekvésben is jól fejlődik. A hűvösebb, párásabb klímát kedveli. A mélyrétegű, humuszban gazdag, jó vízellátású, savanyú vagy gyengén savanyú talajokon fejlődik a legjobban. A pangó vizet nem viseli el, de az egyenletes nedvességet igényli. Fagytűrése jó, de a forró, száraz környezetet kevésbé kedveli.
Felhasználás
Elsősorban díszfaként ültetik parkokban és nagyobb kertekben, szabályos koronája és sűrű lombja miatt. Több díszváltozata is ismert (például arany hajtású formák). Erdészeti jelentősége kisebb, de természetes élőhelyén fontos erdőalkotó faj.
Etimológia
A Picea latin eredetű név, jelentése lucfenyő. Az orientalis latin szó, jelentése „keleti”, ami a faj kelet-európai–kis-ázsiai elterjedésére utal.
