Leírás
-
Habitus: elegáns, csüngő-visszahajló (nutans = “bólogató”) hajtásvégek; fiatalon keskeny kúp, idősödve lazább, leomló sziluett. Gyakran részben szabálytalan, romantikus hatású korona.
-
Növekedés: lassú–közepes; 10 évesen többnyire 2–3 m, hosszú távon 5–8(–10) m magasság, keskeny terpesz. A fővezető néha gyenge – ifjan karózással érdemes vezetni.
-
Tűk: nagyon rövid (5–8 mm), sűrű, fényes sötétzöld tűk – a faj egyik ismertetőjegye. A korona emiatt optikailag „finom szövésű”.
-
Toboz: kicsi, hengeres, fiatalon bíbor-lila, érve barna; díszérték tavasszal–kora nyáron látványos.
-
Kéreg/hajtás: vörösesbarna hajtások, idővel pikkelyesen leváló kéreg.
Igények
-
Fekvés: napos–félárnyékos; meleg, szeles, szárító helyeket kerülni.
-
Talaj: jó vízáteresztésű, enyhén savanyú–semleges, nyirkos, de nem vizenyős; a tartós szárazságot rosszul viseli.
-
Öntözés: beállásig rendszeres; később hosszan tartó aszályban mély, ritka öntözés.
-
Ápolás: a csüngő oldalágak végét nem szükséges metszeni; csak a sérült, talajt súroló ágakat távolítsd el.
Alkalmazás
-
Szoliter előkertbe, gyepbe ültetve vagy sziklás, kőelemes kompozíciókba; vertikális, ugyanakkor lágy esésű hangsúly. Jól társítható finom textúrájú évelőkkel, alacsony borókákkal, hortenziákkal.
Egészség
-
Forró, száraz klímán tűperzselés, atkakár és szúérzékenység jelentkezhet (mint a lucoknál általában). Pangó vízre és talajtömörödésre érzékeny. Városi hőszigeten nem ideális.
Származás
-
Alapfaj: Picea orientalis – a Kaukázus és Északkelet-Törökország hegyvidéki luca; rövid tű, sötétzöld lomb.
