Picea wilsonii - Wilson-luc

Jellemzés

• Életforma, méret: örökzöld fa, általában 25–40 m (ritkán nagyobb); karcsú, szabályos kúpkorona.

• Kéreg/hajtás: kéreg szürkésbarna, idővel pikkelyesen leváló; fiatal hajtások sárgás-barnák, többnyire finoman pelyhesek vagy simák.

• Rügyek: kicsik–közepesek, gyantásak.

• Tűk: 1,2–2,5(–3) cm, négyélű, kékeszöld–szürkészöld, kissé merev; a tűkön gyakran mindkét oldalon látható sztómasáv, a csúcs hegyes.

• Toboz: 6–12(–14) cm, hengeres/ojvoid; a pikkelyek széle kerekded, többnyire ép vagy finoman hullámos; éretten barna, a toboz egészben hullik.

• Ökológia: hűvös, csapadékos hegyvidéki klímát kedvel; mély, savanyú–semleges, jó vízáteresztésű talajon fejlődik a legszebben.

Növényföldrajz

• Őshonos: É–Közép-Kína hegyvidékei – főként Hebei, Shanxi, Shaanxi, Henan, Gansu, Ningxia; szigetszerű állományokban.

• Magassági öv: kb. 1 200–3 400 m (montán–szubalpin).

• Élőhely: vegyes tű- és lomberdők, hűvös völgyoldalak, északi lejtők; gyakran társul jegenyefenyőkkel (Abies) és vörösfenyővel (Larix).

• Védettség: elterjedt és stabil → IUCN: valószínűleg „Least Concern (LC)”.

Környezeti igények

• Fekvés/talaj: napos–félárnyékos, üde, de nem vizenyős talaj; a hosszan tartó hőséget és szárazságot rosszabbul viseli, mint a P. pungens.

• Díszérték: kékeszöld lomb, szabályos kúp; parkfaként, gyűjteményes kertekben ritkábban ültetett.

Etimológia

• Picea: latin pīcea = „szurokfenyő/luc” (a pix = szurok szóból).

• wilsonii: Ernest Henry Wilson (1876–1930) angol növénygyűjtő és felfedező tiszteletére, aki Kína hegyvidékein sok dísznövényt gyűjtött és vezetett be a kertészetbe.

Taxonómia

Picea wilsonii adatai:

• Tudományos név: Picea wilsonii Mast.

• Leíró: Maxwell Tylden Masters

• A fajt Masters közvetlenül  írta le.

• A fajnév (wilsonii) Ernest Henry Wilson brit növénygyűjtő tiszteletére adta, aki Kínában számos mintát gyűjtött.

• Maxwell Tylden Masters (1833–1907): angol botanikus, dendrológus; különösen a tűlevelűek és más fás növények rendszertanának kutatója.