-
Habitus, méret: lassú–közepes növekedésű, sűrű örökzöld cserje. Többnyire 1,2–1,8 m magas és széles (idősen 2 m körül).
-
Lomb: bőrnemű, fényes levelek krémfehér/sárgás-fehér szegéllyel (változó szélességű tarka minta). A friss hajtás tavasszal bronzpiros–vörös, később zöldre vált – a tarkaság egész évben tart.
-
Virág: kora tavasszal (III–IV.) lecsüngő bugákban sok apró fehér, harang alakú virág; méhcsalogató, enyhén illatos.
-
Termet, sűrűség: természetesen kompakt, nyírás nélkül is formás bokor.
Igények
-
Fekvés: félárnyék a legjobb; hűvös kertekben reggeli napot is bír, forró fekvésben perzselődhet.
-
Talaj: savanyú (pH 4,5–6), humuszos, üde, jó vízáteresztésű – rododendronokhoz hasonló igény. Mészkövet nem tűri.
-
Öntözés: egyenletesen nyirkosan tartsd, de ne álljon vízben. Meszes csapvíz helyett esővíz előnyös.
-
Tápanyag: tavasszal savanyú talajra való (erikaféléknek készült) lassú hatású műtrágya/komposzt.
-
Metszés: általában nem szükséges; virágzás után lehet alakító visszacsípés.
-
Gyökérrothadás (Phytophthora) – pangó vízben; kulcs a jó drén.
-
Klórozis (sárgulás) meszes talajon/öntözésnél – savanyítás, tőzeges–kéregmulcs, esővíz.
-
Toxicitás: minden része mérgező (grayanotoxinok) – ne fogyasztható, háziállatoktól tartsd távol.
Felhasználás
-
Szoliter félárnyékos előkertben, rododendron–azálea társításokban, erdei hangulatú ágyásokban.
-
Dézsa is jó megoldás meszes talaj esetén: savanyú földkeverék, télen fagymentesítés a cserép védelmére.
