Morfológia
A Pinus brutia var. eldarica (eldar fenyő) örökzöld, közepes vagy nagy termetű fenyőfa, amely rendszerint 10–20 méter magasra nő, kedvező körülmények között ennél magasabb is lehet. Koronája fiatalon szabályos, kúpos, később lazábbá, szabálytalanabbá és gyakran szélesen szétterülővé válik. Ágrendszere viszonylag nyitott, az ágak többnyire vízszintesen vagy kissé felfelé állnak. Kérge szürkésbarna, idősebb korban mélyen repedezett.
Tűlevelei kettesével állnak, viszonylag hosszúak (10–15 cm), merevek, gyakran kissé csavarodók, élénk vagy sötétzöld színűek. Tobozai tojásdadok vagy megnyúltak, közepes méretűek, fiatalon zöldek, éréskor barnák, gyakran hosszabb ideig a fán maradnak.
Növényföldrajz
Ez a változat a Közel-Kelethez kötődik, természetes előfordulása elsősorban a Kaukázus déli peremvidékére, Azerbajdzsán északi–nyugati részére, valamint Irán északi területeire esik. Az úgynevezett Eldar-síkság és környéke a legismertebb élőhelye. Szárazabb, kontinentális jellegű területek fája.
Ökológiai igények
A Pinus brutia var. eldarica kifejezetten fényigényes. Jól alkalmazkodik a száraz, meleg, kontinentális klímához, és kifejezetten jó szárazságtűréssel rendelkezik. A jó vízáteresztő, gyakran köves, homokos vagy gyengébb talajokon is megél, ha nincs pangó víz. A pangó vizet rosszul viseli. Melegkedvelő, a forró nyarakat jól tűri, fagytűrése azonban mérsékeltebb, mint sok északi fenyőé, ezért a hideg telekre érzékenyebb lehet.
Eltérés az alapfajtól
A Pinus brutia alapfaj inkább mediterrán jellegű területeken fordul elő, míg a var. eldarica a szárazabb, kontinentális klímához alkalmazkodott forma. Általában jobb szárazságtűrésű, gyakran nyitottabb koronájú, és szélsőségesebb körülményeket is elvisel. A különbségek főként ökológiai alkalmazkodásban és habitusban mutatkoznak meg, nem annyira feltűnő morfológiai bélyegekben.
Felhasználás
Elsősorban száraz, meleg klímájú területeken használják erdősítésre, talajmegkötésre és védőerdők létesítésére. Gyors növekedése és szárazságtűrése miatt fontos lehet degradált területek fásításában. Díszfaként is ültetik parkokban és nagyobb kertekben, különösen ott, ahol más fenyők nehezebben maradnak meg a szárazság miatt.
Etimológia
A Pinus latin eredetű név, jelentése fenyő. A brutia fajnév Bruttium (Dél-Itália történeti neve) területére utal. Az eldarica név az Eldar régió nevéből származik, amely a faj egyik jellegzetes természetes előfordulási területe.
