Pinus bungeana - kínai mandulafenyő

Íme a Pinus bungeana (csipkekérgű fenyő / lacebark pine) tömör fajismertetője, növényföldrajza és etimológiája.

Jellemzés

• Életforma, méret: lassú növésű, hosszú életű fenyő; idővel gyakran többtörzsű, szélesen kúpos–laza koronával. Kertben jellemzően 8–15(–20) m, hazájában időnként nagyobb is.

• Kéreg: fő díszértéke – a sima kéreg táblákban, foltokban hámlik, alatta zöldes–krémszínű–szürkés–ibolyás mozaik rajzolódik ki („csipkekéreg”).

• Hajtás/tű: tűi többnyire 3-as csomókban (ritkán 2–5), 5–10 cm hosszúak, kékeszöldek, a „fehérfenyő-típushoz” tartoznak (puha tapintás, egy érköteg).

• Toboz: 5–9 cm, tojásdad–hengeres; a pikkelyek vastagok, az umbo apró tövissel fiatalon fegyverzett, ami többnyire lekopik/leválik érésre. Magjai nagyok, többnyire szárnyatlanok, olajosak (madarak kedvencei).

• Ökológia: napos–félárnyékos hegyoldalakon, főleg mészkövön/dolomiton; szárazságtűrő, de a jó vízlefolyást igényli.

Növényföldrajz

• Őshonos: É–Közép-Kína (pl. Shaanxi, Shanxi, Henan, Hebei, Gansu stb.).

• Magassági öv: kb. 500–1 800 m.

• Élőhely: sziklás, mészköves lejtők, templomkertek és parkok környéke; Kínában régóta kultúrnövényként is ültetik.

Kertészeti tudnivalók

• Télállóság: jó.

• Fekvés/talaj: teljes nap–félárnyék, meszes talajt is jól tűri, legyen jó drén; beállt korban szárazságtűrő.

• Gondozás: lassú, de hálás szoliter; metszést nem igényel. A kéregszín a kor előrehaladtával látványosabb.

• Felhasználás: reprezentatív szoliter nagyobb kertekbe, parkokba, ahol a kérgét közelről lehet élvezni.

Etimológia

• Pinus – latin: „fenyő”.

• bungeana – Alexander von Bunge (1803–1890) orosz–német botanikus tiszteletére, aki Közép- és Kelet-Ázsiában gyűjtött növényeket.