platánkérgű fenyő, ezüsttörzsű fenyő
Pardé, L.G.C., Iconographie des conifères (1912-1924)
Iconogr. Conif.
(1912-1924)
t. 89
Íme a Pinus bungeana (csipkekérgű fenyő / lacebark pine) tömör fajismertetője, növényföldrajza és etimológiája.
Jellemzés
-
Életforma, méret: lassú növésű, hosszú életű fenyő; idővel gyakran többtörzsű, szélesen kúpos–laza koronával. Kertben jellemzően 8–15(–20) m, hazájában időnként nagyobb is.
-
Kéreg: fő díszértéke – a sima kéreg táblákban, foltokban hámlik, alatta zöldes–krémszínű–szürkés–ibolyás mozaik rajzolódik ki („csipkekéreg”).
-
Hajtás/tű: tűi többnyire 3-as csomókban (ritkán 2–5), 5–10 cm hosszúak, kékeszöldek, a „fehérfenyő-típushoz” tartoznak (puha tapintás, egy érköteg).
-
Toboz: 5–9 cm, tojásdad–hengeres; a pikkelyek vastagok, az umbo apró tövissel fiatalon fegyverzett, ami többnyire lekopik/leválik érésre. Magjai nagyok, többnyire szárnyatlanok, olajosak (madarak kedvencei).
-
Ökológia: napos–félárnyékos hegyoldalakon, főleg mészkövön/dolomiton; szárazságtűrő, de a jó vízlefolyást igényli.
Növényföldrajz
-
Őshonos: É–Közép-Kína (pl. Shaanxi, Shanxi, Henan, Hebei, Gansu stb.).
-
Magassági öv: kb. 500–1 800 m.
-
Élőhely: sziklás, mészköves lejtők, templomkertek és parkok környéke; Kínában régóta kultúrnövényként is ültetik.
Kertészeti tudnivalók
-
Télállóság: jó.
-
Fekvés/talaj: teljes nap–félárnyék, meszes talajt is jól tűri, legyen jó drén; beállt korban szárazságtűrő.
-
Gondozás: lassú, de hálás szoliter; metszést nem igényel. A kéregszín a kor előrehaladtával látványosabb.
-
Felhasználás: reprezentatív szoliter nagyobb kertekbe, parkokba, ahol a kérgét közelről lehet élvezni.
Etimológia
-
Pinus – latin: „fenyő”.
-
bungeana – Alexander von Bunge (1803–1890) orosz–német botanikus tiszteletére, aki Közép- és Kelet-Ázsiában gyűjtött növényeket.