Pinus monophylla - egytűs fenyő

Jellemzés

• Életforma, méret: lassú növésű, hosszú életű kis fa vagy nagy bokor; többnyire 3–10(–12) m magas, vastag, gyakran többtörzsű korona.

• Tűk: a fenyők közt egyedülállóan többnyire 1-esével állnak a rövidhajtásokon (néha 1–2); 3–6 cm hosszúak, vaskosak, lapos- háromszög keresztmetszetűek, kékeszöld viaszbevonattal, tompa–ritkán hegyes csúccsal.

• Kéreg/hajtás: fiatalon vékony és simább, idősödve szürkésbarna, mélyen repedezett táblás kéreg.

• Toboz: tojásdad, 4–7(–8) cm, 2 év alatt érik; pikkelyei húsosak, kiszáradva nyílnak.

• Mag (pinyon-dió): nagy, szárnyatlan, olajos magok (≈10–20 mm), ehetők és emberi táplálékként régóta gyűjtik; terjesztésükben a pinyon szajkó (Gymnorhinus cyanocephalus) kulcsszereplő.

• Ökológia: száraz, karsztos/köves lejtőkön, vulkáni vagy meszes talajokon; pinyon–boróka (Juniperus spp.) erdőssztyepp mozaikok fő fája. Tűzre érzékeny, gyakori égéseknél visszaszorul; hosszabb tűzszünetben terjeszkedik.

Növényföldrajz (areál)

• Őshonos: Nagy-medence (Great Basin) és a Mojave pereme – Kelet- és Dél-Kalifornia, Nagy-Nevada nagy része, Nyugat-Utah, ÉNy-Arizona; délnyugaton átnyúlik Észak-Baja Californiába (MX).

• Magassági öv: nagyjából 1 200–2 600 m, száraz, kontinentális klímában (hideg telek, forró–száraz nyarak).

• Élőhely-társulás: pinyon–boróka fás társulások; a szárazabb peremeken sivatagi bozót, feljebb montán fenyvesek a partnerek.

Kertészeti jegyzet

• Télállóság: jó, hideg teleket jól visel.

• Talaj/fekvés: teljes nap, kiváló vízlefolyás, szegény, gyakran meszes talaj; túlöntözést nem bírja.

• Felhasználás: xeriscape, sziklakertek, száraz kertek; ehető mag (lassan és rendszertelenül terem).

Etimológia

• Pinus: latin „fenyő”.

• monophylla: görög mono- = „egy, egyetlen” + phyllon = „levél” → „egylevelű/egytűs” – a faj legfőbb bélyegére utal.