Pinus mugo - havasi törpefenyő

Jellemzés (morfológia, ökológia)

• Életforma: változékony, többnyire alacsony, terülő–párnaszerű vagy bokorfává fejlődő fenyő; gyakran többtörzsű, szélformált (krummholz).

• Méret: természetben 0,5–3(–5) m; kedvező helyen kisebb fává nőhet.

• Tűk: 2 tű/csomó, 3–8 cm, sötétzöld, merev; a rövidhajtásokon sűrűn állnak → tömött lomb.

• Kéreg/hajtás: kéreg sötétbarna, táblásodó; hajtások zöldes–barnák.

• Toboz: 2,5–6 cm, tojásdad–kúpos; ülő vagy rövid kocsányú; a pikkelyek közepe gyakran apró tüskével (umbo).

• Ökológia: alpesi–szubalpin övben a felső erdőhatár fölött; szél-, hó- és fagytűrő, sekély, savanyú, köves talajokon is megél; pionír faj.

Növényföldrajz (areál)

• Őshonos: Közép- és Délkelet-Európa hegységei – Alpok, Kárpátok, Dinári-hegység, Balkán, Pireneusok pereme; foltszerűen tőzegmohás síkvidéki élőhelyeken is (különösen a nyugati alakoknál).

• Magassági öv: kb. 1 200–2 500 m (helytől függően alacsonyabban is).

Kertészeti tudnivalók

• Télállóság: kiváló.

• Fekvés/talaj: teljes nap, jó vízlefolyás; savanyú–semleges, köves/homokos talaj ideális. Pangó vizet nem tűr.

• Ápolás: általában gondozásmentes; csak ifjan alakító metszés. Szárazság-, szél- és várostűrése jó.

• Felhasználás: sziklakertek, tető- és rézsűzöldítés, alacsony szélfogó/talajtakaró; rengeteg törpe és oszlopos fajta (pl. ‘Mops’, ‘Pumilio’, ‘Humpy’, ‘Mughus’, ‘Columnaris’).

Taxonómiai megjegyzés / megkülönböztetés

A mugo–uncinata komplex változékony:

• subsp. mugo – klasszikus terülő/törpe forma, ülőbb tobozokkal.

• subsp. uncinata (horogtobozú fenyő) – magasabb, bokorfává–fává nő; a tobozok gyakran elgörbülten (horogszerűen) kocsányosak.

• var. pumilio – nagyon alacsony, párnaszerű hajtásszerkezet; kertészetben gyakori név a törpe habitusra.

Etimológia

• Pinus – latin: „fenyő”.

• mugo – az alpesi olasz „mugho/mugo” köznévből vett fajnév (havasi törpefenyő helyi neve); a történeti irodalomban „mughus” alak is elterjedt.