Nyelvváltó

Gyengénlátó Változat

Pinus nigra subsp. laricio - korzikai feketefenyő

pinus-nigra-var-maritima-3.jpg

Pinus nigra subsp. laricio (syn. var. maritima ) 38 m magas és szokatlanul sűrű lombozatú Stanway-ben, Gloucestershire, Egyesült Királyság; 2018. július. Kép: Owen Johnson.

Jellemzés (morfológia, ökológia)

  • Rendszertan: Pinus nigra (feketefenyő) egyik alfaja – gyakran külön is emlegetik:
    Pinus nigra subsp. laricio (syn.: P. laricio).

  • Életforma, méret: nagy, karcsú fenyő,

    • magasság többnyire 25–40 m, jó helyen még több,

    • koronája fiatalon szép kúp, később karcsú, laza, felnyúló.

  • Törzs: egyenes, hosszú, kevéssé elágazó – erdészeti szempontból is értékes (szép, hengeres rönk).

  • Kéreg: fiatalon szürkés, viszonylag sima; idővel sötétedő, de kevésbé durván táblás, mint a „tipikus” feketefenyőnél, inkább hosszanti repedéses.

  • Tűk:

    • 2 tű/csomó,

    • 8–15 cm hosszúak,

    • karcsúbbak, rugalmasabbak és valamivel világosabb zöldek, mint a Közép-európai P. nigra subsp. nigra – összhatásban „légiesebb” lombkoronát adnak.

  • Toboz:

    • 4–7(–8) cm, tojásdad–kúpos,

    • pikkelyei kicsi, lekerekített közeppel (umbo), fiatalon kis tüskével, érve barnák.

  • Ökológia:

    • fényigényes,

    • jól bírja a szelet, szárazságot,

    • természetben többnyire savanyúbb, szilikátos vagy vulkanikus talajokon, de eléggé rugalmas.

Növényföldrajz (areál)

A laricio-alfaj köré több földrajzi rasszt sorolnak; a lényegesebb területek:

  • Korzika (P. nigra subsp. laricio var. corsicana) – klasszikus „korzikai feketefenyő”.

  • Közép- és Dél-Olaszország (Appenninek) – ún. pisai / calabriai típus.

  • Dél-Franciaország bizonyos hegyvidékei.

Magassági elterjedése általában hegylábtól a montán zónáig (kb. 400–1600 m, helytől függően).

Kertészeti–erdészeti tudnivalók

  • Növekedés: fiatalon erőteljes, de rendezett; hosszú, szép törzset nevel.

  • Fekvés: teljes nap, szélnek is jól kitehető.

  • Talaj:

    • jó vízáteresztés,

    • homokos, kavicsos, köves, akár szegény talajon is megél,

    • a meszet elviseli, de eredetileg inkább savanyú–semleges közegeken fordul elő.

  • Télállóság: jó (hazai klímán általában megbízható, bár a szubsp. nigra általában kissé edzettebb).

  • Szárazságtűrés: , különösen, ha már beállt.

  • Alkalmazás:

    • parkfa, nagy kertek szoliterje,

    • szélvédő sávok,

    • tájképi erdészeti telepítés (meredek, erózióveszélyes lejtőkön is).

Elkülönítése a „tipikus” feketefenyőtől (P. nigra subsp. nigra)

  • Lomb: laricio → finomabb, könnyedebb, világosabb zöld, kevésbé „tömör, sötét tömb”.

  • Korona: laricio → karcsúbb, „elegánsabb”, lazább elágazás; subsp. nigra → zömökebb, tömörebb.

  • Kéreg: laricio → kevésbé robusztusan táblás.

  • Termőhely-eredet: laricio → tengeri–szubmediterrán hegyvidék (Korzika/Appenninek), nigra → Kárpát-medence, Balkán, Alpok pereme stb.

Etimológia röviden

  • Pinus – latin: „fenyő”.

  • nigra – latin: „fekete” (a sötét kérgre utal).

  • laricio – a „larice/laricio” név régi helyi olasz/korszikai név a hegyi fenyőkre (eredetileg a vörösfenyőre is használták), innen került át az alfaj nevébe.

 

Cikk nyomtatása E-mail

Kapcsolódó elérhetőségek