-
Eredet, név: hazai válogatású Pinus pinea.
-
Fiatal korában kompaktabb, szélállóbb növekedés és jobb telelőképesség védett magyarországi helyeken, miközben megőrzi a faj jellegzetes ernyőkoronáját.
Jellemzés
-
Habitus: fiatalon széles-kúpos/piramis, később fokozatosan ernyős (umbrella) koronává nyílik. Az ágrendszer sűrűbb és rendezettebb, mint sok magoncfajnál.
-
Növekedés: közepes; 10 évesen többnyire 2,5–3,5 m, hosszú távon 6–10(–12) m (helytől és mikroklímától függően).
-
Tűk: 2 tű/csomó, 10–18 cm, vastag, fényes zöld; a lomb tömött, „párnás” hatású.
-
Toboz: nagy, 8–15 cm, kerekded–tojásdad; magja ehető (pinjemag), de kerti körülmények közt rendszertelenül és későn kezd teremni.
-
Kéreg: idősödve narancsbarna, táblás, kimondottan dekoratív.
Igények
-
Fekvés: teljes nap; legjobb egy déli fal, zárt udvar vagy városi hősziget.
-
Talaj: kiváló drén, homokos–kavicsos, szegényebb talajban érzi jól magát; a pangó vizet ne tűrje. Enyhén meszes talaj is megfelelő.
-
Öntözés: beállásig rendszeres; később mérsékelt, hosszan tartó aszályban mély öntözés.
-
Télállóság: az alapfajnál a ‘Rákóczi’ a tapasztalat szerint kicsit edzettebb, de megbízhatóan csak védett fekvésben (különösen fiatalon). Tartós –15 °C alatti hidegben károsodhat.
Felhasználás
-
Mediterrán hangulatú szoliter nagyobb kertekben, belvárosi vagy tóparti enyhébb mikroklímában.
-
Dézsában is tartható nagy edényben (téli gyökérszigetelés ajánlott).
‘Rákóczi’-hoz hasonló hazai szelekciók
-
‘Hunnia’: szintén kompakt és edzettebb; a ‘Rákóczi’ jellemzően kissé erősebb tartású és idővel szabályosabb ernyőt formál.
-
Név nélküli magoncok: változó télállóság, szétállóbb ifjú korona; a ‘Rákóczi’-é egyenletesebb.
